Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
A 700 ml űrtartalmú cső alakú reakciótér 500 ml-nyi, y-Al203-hordozóra reávitt 10% Mo02-ot tartalmazó katalizátortöltésén 1 : 2 mólarányú benzingőz — hidrogén-keverék áramlott át, minden esetben 520° C-os reakcióhőmérsékleten. A vizsgálatok célja a nyomásnövelés hatásának megfigyelése volt. A benzingőz—hidrogén-keverék magatartását Varga atmoszferikus nyomáson, 10, 40, 70, 100, 120, 150, 200 és 300 atm nyomáson tanulmányozta, minden esetben 4 órai reakcióidőtartammal, és aktív szénnel tartotta vissza a gázáramból vízhűtéssel nem cseppfolyósítható szénhidrogéngőzöket. A nyersanyagot és a különböző nyomásokon előállított reakciótermékeket 4(1 elméleti tányérszámnak megfelelő kolonnában desztillálta, és meghatározta az 1 ml-nyi párlatok törésmutató értékeit is. 100 g nyersanyagból a nyomásnövelés hatására egyre kevesebb folyékony halmazállapotú termék keletkezett: atmoszferikus nyomáson 84 súly %, 10 at-n 80%, 100 at-n 57%, 200 at-n 34,6%, 300 atmoszférán 30,8 %. A folyékony reakciótermékeknek a nyomás növelésével egyre nagyobb lett ugyan a százalékban kifejezett aromás szénhidrogéntartalma: atmoszferikus nyomáson 49%, 10 at-n 57%, 100 at-n 73%, 200 at-n 80%, 300 at-n 82%; az aromások abszolút mennyisége azonban 40 at-nál érte el a legnagyobb értéket, a reakciótérbe betáplált nyersanyagra vonatkoztatva: 47,0%-ot. Ettől a nyomástól kezdődően az aromások mennyisége állandóan és 100 at-tól kezdődően (41,6%) rohamosan csökken; 200 at-nál 27,7%, 300 at-nál 25,2%. A nyomás növelésével egyre csökkent a reakciótermékek telítetlen vegyület tartalma, (4,6%-tól 0,2%-ig), és ezzel párhuzamosan a katalizátor felületére rakodó korommennyiség is. A 200 at nyomáson végzett kísérlet katalizátorán 4 órai reakcióidőtartam után szénleválás szabad szemmel már nem is volt megfigyelhető. Varga professzor a reakciótermékek aromás-, paraffin-, naftén- és olefintartalmának a nyomás függvényében történő változását grafikonokban ábrázolva, azt állapította meg, hogy aromás szénhidrogének termelése végett a dehidrociklizációt atmoszferikusnál nagyobb, de 70 at-t túl nem haladó nyomáson tanácsos megvalósítani. 70 at nyomáson túl a kontaktidő meghosszabbodása következtében a krakkfolyamatok már annyira előtérbe jutnak, hogy a párlat egyre nagyobb hányada gáztermékké alakul. A nyersanyag és a reakciótermékek forrási és törésmutató-diagramjaiból megállapította: ,,1. a nyersanyag 86 C°-nál kezd forrni, mintegy 93%-a desztillál 95 — 100 C° között, és benzolt egyáltalán nem tartalmaz; 2. valamennyi dehidrociklizált reakciótermék 86 C° alatt, legtöbbjük 70 C°-nál kezd forrni; 3. a 95 C° alatt forró párlatrészek mennyisége a nyomás fokozódásával egyre növekvő: 6%-ról (atmoszferikus nyomás) 30%-ra (300 at. nyomás) nagyobbodik, a párlatrész-nagyobbodást túlnyomó részben a nyomásnöveléssel párhuzamos benzolképződés idézi elő; 4. a benzol mellett nálánál kisebb hőmérsékleten forró, az övénél sokkal kisebb törésmutatójú szénhidrogének, legvalószínűbben hexánok is keletkeznek ; 5. 70 at-nál nagyobb nyomáson a nyersanyag toluolképzésre alkalmas szénhidrogénjei a vizsgálatok leírt kísérleti feltételei mellett gyakorlatilag 123
