Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
zéséhez szükséges. További vizsgálatok megállapították, hogy a molibdén- és volfrám-szulfid-katalizátor hatékonyságát csakis fölös mennyiségű kén-hidrogén jelenlétében lehet megtartani. Ez a fölös mennyiség a feldolgozott nyersanyag súlyára vonatkoztatva a nyersanyag kéntartalmától függően 1 — 6 súlv% [72]. Varga professzor külföldi munkatársaival ezt a rendszabályt 1928. évi elsőbbséggel számos országban szabadalmaztatta. (Anglia, Svájc, Franciaország, Lengyelország, Amerikai Egyesült Államok stb.) Az Egyesült Államok szabadalmi hivatala a volfrám- és molibdénkatalizátorok leírt jellegű használatára 1932-ben, 1,852.988 számmal (W-katalizátor) és 1933-ban 1,894.926 számmal (Mo-katalizátor) szabadalmi védelmet ítélt meg. A kénhidrogén-koncentráció szabályozása a szabadalmi leírás, példák és igénypontok alapján elemi kénnel, kén-hidrogénnel, kén-hidrogén-tartalmú hidrogénező gázzal vagy a reakciótérben akár szerves, akár szervetlen vegyületekből felszabadított kén-hidrogénnel történik. Áz említett szabadalmak bejelentésének közzététele után többen foglalkoztak a nagynyomású szén-, kátrány- és olajhidrogénezés katalizátorainak tanulmányozásával. Az amerikai Fuel Research Board 1930. évi március 31-én lezárt jelentése a 112. oldalon már arról tesz említést, hogy kátrányokat legelőnyösebb molibdén-oxid jelenlétében hidrogénezni. J. G. King és M. A. Mathews* 1932-ben szintén a molibdén-oxidot tartja a kátrányok hidrogénezésére legalkalmasabb katalizátornak, és megállapítja, hogy hidrogénező hatása kénadagolással fokozható. L. Szeszich és R. Htjpe. ** A kén szerepe a nagynyomású (destruktív) hidrogénezésnél című értekezésükben a kísérletekkel kapcsolatos tanulmányukban az alábbiakat közük: ,,Későbbi vizsgálataink azt eredményezték, hogy a Varga által a nagynyomású hidrogénezésre megállapított effektus, vas-, nikkel- és kobalt-katalizátorok*** használatánál is megfigyelhető.” Kijelentik továbbá, hogy a nagynyomású hidrogénező eljárás fejlődését tekintve, a nyersanyagok kéntartalma a technikai megoldást eléggé problematikussá tette, és a technikus számára sok feladatot adott. A nyersanyagok kéntartalmát vagy károsnak minősítették, vagy a „méregálló” katalizátorok használatánál legfeljebb közömbös hatásúnak. Elsőnek a Varga-eljárás tette lehetővé, hogy megnevezett katalizátorok jelenlétében a nyersanyagokból felszabaduló kén-hidrogén koncentrációjának céltudatos változtatásával, szabályozásával és fenntartásával a nyersanyagok kéntartalma nemcsak a hidrogénező eljárás számára hasznosuljon, hanem a katalízis szolgálatára is legyen. Szeszich és Hupe közleményét követő csaknem másfél évtized folyamán a nagynyomású hidrogénezés technológiájáról, katalizátorairól főleg a szovjet tudományos folyóiratokban jelent meg közlemény. A technikai kutatás eredményeit titokban tartotta az a német—angol—amerikai * J. G. King, M. A. Matthews: Sourn Inst. Fuel Nr 26. 33 (1932). ** L. Szeszich, R. Hupe: Die Rolle des Schwefels bei der destruktiven Hydrierung. Brennstoff-Chemie 14, 221 (1933). *** A volfrám-szulfid helyett nikkel- és kobalt-szulfid használhatóságának kérdésére később, VABGÁra hivatkozva, A. D. Petrov is kitér Himija Motornih Topliv című Moszkvában 1953-ban megjelent könyvének 156. oldalán. 117
