Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
mazásával bonthatók le motorhajtóanyagokká. Ebben az időszakban a Nagynyomású Kísérleti Intézetben Rabó Gyula, Károlyi József, Székely András, Steingaszner Pál, Zalai András és Hesp Vilmos a legközvetlenebb munkatársai. A már említett megbízatásai mellett 1952 áprilisában a Veszprémi Vegyipari Egyetem Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Varga itt is kimagasló irányító tevékenységet fejtett ki, s munkássága, jellegzetesen mérnöki gondolkodásmódja és szemlélete nagyban hozzájárult a fiatal műszaki egyetem tudományos színvonalának emeléséhez, az Egyetem tudományos tekintélyének megalapozásához, és jelentős hatással volt a vegyészmérnökök kiképzésére. 1954. október 24-én a Hazafias Népfront Kongresszusán Varga JózsEFet az Országos Tanács és annak elnökségének tagjává választják. így szaktudása mellett államférfiúi képességeit is a haza szolgálatába állítja. Tevékenyen részt vett a Magyar Tudományos Akadémia munkájában, és nagy szeretettel nevelte az új tudományos nemzedéket. Nagy gonddal foglalkozott aspiránsaival. Tagja volt haláláig az Akadémia Kémiai Tudományok Osztálya vezetőségének és elnöke a Kémiai Technológia Bizottságnak, valamint a Széntechnológiai Bizottságnak. Mindezek mellett számos társadalmi kötelezettségnek is eleget tett, előadásokat tartott nemcsak az egyesületekben, hanem a Mérnöki Továbbképző Intézetben is. 1956. december 28-án munkabírása teljében, váratlanul ragadta el a halál. Elhunytát nemcsak a magyar felsőoktatás, a tudományos élet és a kémiai ipar gyászolta,* amelynek vezetői és beosztottjai egyaránt tisztelettel és szerető ragaszkodással vették őt körül, hanem elhunytéról határainkon túl is megemlékeztek. Tudományterületének számos küldföldi folyóirata a Brennstoff Chemie, Erdöl und Kohle, Pálivá, Nature, Koks- Smola- Gaz, Bergakademie** megemlékezett róla. Közel két éve már, hogy Varga József akadémikus halálának tizedik évfordulójáról emlékeztünk meg. Polinszky Károly emlékbeszédében többek között ezeket mondotta: ,,'Varga József már tíz esztendeje a földben pihen, de életművének nem tudott végetvetni a halál. A magvak, amelyeket ez a nagy tudós és mérnöktanár elvetett, a tudományos és pedagógiai eszmék termőtalajra hullottak. Tanítványai közül sokan ülnek egyetemi katedrákon, az ipar vezető posztjain, tudományos kutató intézetekben, közülük többen a legmagasabb tudományos fokozatokat is megszerezték.”*** Magvetése valóban termőtalajra hullott. Halála után a Nagynyomású Kísérleti Intézetben tovább munkálkodtak a Varga-hidrokrakk eljárás alkal* Polinszky K.: Varga József Magyar Tudomány 2, 127 (1957). ** Professzori. Varga, Budapest gestorben. Brennstoff Chemie 38, 96 (1957). Gy. Rabó: Professzor Dr. Ing. Josef Varga zum Gedenken. Erdöl und Kohle 10, 112 (1957). M. Szücs: K. pamatee prof. dr. Josefa Vargy Paliva 37, 115 (1957). Prof. Joseph Varga. Nature 179, 453 (1957). M. Szücs: Wspomnienie о profesorze Jozefie Varga. Koks- Smola Gaz 2, 37 (1957). M. Szücs: Professor dr. Joseph Varga zum Gedächtnis. Bergakademie 9, 84 (1957). *** Polinszky K.: Varga József emlékezete. Kémiai Közlemények 27, 3 (1967). 109
