Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Élete

Élete

„Ha felállítanák a romániai magyar nemzetiség valamelyes képletét, melyben meghatározóként kell szerepelnie tájnak és hagyománynak, együttélésnek és reál meg humán szakmaiságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és művelődési összefüggésnek és előremutató korszerűségnek, s az egészet egy személybe gyúrnók, és úgy villantanók fel életideálul, megkapnák bizonyára az időtlen alkotót, aki önmagát barkácsolva közösséget teremt maga köré, s elválaszt és vonz, mint a mágnes. Hát ez a bonyolultságában is egyszerű képlet a valóság inkarnációja, mely egyben újjá is varázsolja magának a valóságot, ez a lényegünkké kitalált és megtalált ember: Kós Károly...” — így ír róla Balogh Edgár, a neves erdélyi publicista.

Az ember számára a legfelemelőbb érzés, ha korát alkotásokkal ajándékozhatja meg. A századforduló körüli kor, ellentmondásai dacára, megadta a művész számára az alkotás lehetőségét, azt az esélyt, hogy újat, általa megérzett szabályok szerint igazat és művészit hozzon létre. Értő és érző művészeket állított munkába ez a kor, költőket, írókat, zenészeket, festőket, építészeket. Közöttük Kós Károlyt, az építész-alkotót.

Kós Károly életműve azonban nemcsak az építészet területén terebélyesedett, teljesedett az elmúlt hét évtizedben. Már említettük: őt inkább mint írót, grafikust, kultúra- és szociálpolitikust, mint pedagógust és közéleti embert ismertük meg. Egész tevékenységét, teljes életművét kell értékelnünk és becsülnünk. Kós — az építész — életművének feltárása és bemutatása tehát nem lehet teljes, csak akkor, ha — legalább nagy vonásokban — egész életművének mindenoldalú ismeretében határozzuk meg alkotó-helyét térben és időben, Európa e sokat átélt és sokat szenvedett zugában.

Ő maga, mint legilletékesebb, így vall származásáról és életéről — kivonatos önéletírásában: „Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként születtem 1883. december 16-án Temesváron, ahová akkor édesapámat Kolozsvárról helyezték át.

1889-ben Temesvárról Nagyszebenbe helyezték. Itt végeztem az elemi iskola három osztályát, és megtanultam németül.

6 1893-ban végre visszahelyezték Kolozsvárra, ahol aztán szüleim véglegesen megtelepedtek. Itt végeztem el a negyedik elemi osztályt, és a református kollégiumban a középiskolát. 1901-ben letettem az érettségi vizsgát is.