Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Élete

1902-ben — egy esztendei súlyos betegségemből felgyógyulva — szüleim kívánságára a budapesti Műegyetem mérnöki szakosztályára iratkoztam be. Nem tudtam azonban megbarátkozni ezzel a száraz műszaki tudománnyal, tehát két esztendő múlva — szüleim nem kis bosszúságára, s bár én is elvesztegettem így egy esztendőmet — átiratkoztam az építészeti szakosztályra.

Nehéz kezem volt, nagy igyekezettel mégis jó rajzos lettem. Az elméleti tárgyakkal is nehezen birkóztam meg, de a tervezésben hamarosan elismerték elsőségemet tanáraim és évtársaim. Harmad- és negyedéves koromban minden főiskolai pályázaton díjat nyertem és szünidei ösztöndíjakat kaptam.

1907-ben kaptam meg építészmérnöki diplomámat. Miután az volt akkor a közvélemény (és a valóság is), hogy a fiatal magyar építész a maga komoly építészi érvényesülésének lehetőségét csak Budapesten (és esetleg még a külföldön) alapozhatja meg, egyelőre én is a fővárosban maradtam, és ott kerestem elhelyezkedést.

S valóban, alig egy esztendeig voltam építési irodák rajzolólegénye, amikor megkaptam első önálló építészeti megbízásomat (óbudai református parókia és imaház). Utána szakadatlan sorban a szebbnél szebb fővárosi és vidéki munkafeladatok: budapesti Állatkert, zebegényi katolikus és kolozsvári református templom, marosvásárhelyi munkás-lakóházak, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, budapesti Városmajor utcai iskolakomplexum, kispesti munkás- és tisztviselőtelep központjának kialakítása és kettős lakóépülete, városi és falusi lakóházak és népiskolák, hűvösvölgyi iskola-internátus kombinát, Háromszék Vármegyei Közkórház stb.

1910-ben kicsi földecskét vásárolhattam szűkebb erdélyi hazámban: Kalotaszegen, Sztánán, s felépítettem reá víkendházamat. Aztán feleségül vettem régi választottamat a kalotaszegi türei református lelkész leányát.

Közben néhány építészeti vonatkozású tanulmányfélém is megjelent szakfolyóiratokban. Ezek egyikét: az írott és rajzolt Régi Kalotaszeg címűt a Magyar Mérnök és Építész Egylet azidei Czigler-érmével tüntette ki. Még 1909-ben jelent meg első írott és rajzolt szépirodalmi kísérletem: Atila királról Ének című balladám, fakszimile kiadásban. Őszinte bosszúságomra, akkor nagyobb sajtó- és közönségsikere volt, mint építészeti alkotásaimnak, úgyhogy ezután tíz esztendeig nem nyúltam szépírói pennámhoz.

Mi volt a nyitja az én kétségen kívül meglepő építőművészi sikereimnek? Egyszerűen csak az, hogy az akkor divatos különböző közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mert már az angol Ruskin és Morris építész-tanítványai és a finn Saarinenék ezen az alapon formálták nemzetük új építőstílusát. Bartók meg Kodály is ezeken az alapokon építették a korszerűen új magyar zene épületét.

Az 1914-ben kirobbant világháború azonnal leállított minden polgári építőművészi tevékenységet. Mire én, a munka nélkül maradt építész, Budapestről családostul hazaköltözködtem lakóotthonunkká minősített sztánai vikendházacskámba.