Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Művei

színterét, ahol a bútortervezésben továbbra is önállóan, az épülettervezésben pedig F. R. S. Yorke-kal együtt alkot. Itt dolgozza ki és valósítja meg rétegelt fa táblaszerkezetből (Sperrholz) készített asztalá­nak, valamint egymásba rakható székeinek tervét, és — az alumíniumszékek megoldásá­nak analógiájára — a rétegelt fa kéregszerkezetből (Schichtholz) hajlított ún. Isokon-széria ülőbútorait. Ez utóbbinak egyik legkiválóbb darabja egy karos fekvőszék (1935). Ez időből legérdekesebb építészeti alkotása egy modell, melyet a British Cement and Concrets Association megbízásából egy kiállítás céljára készít. A jövő városának központja (1936) ez, mely kissé sűrítve tartalmazza egy sor funkcionális és formai gondolatnak épületekben — iroda- és üzletházakban, szórakozási létesítményekben, nagy lakóépületek­ben, iskolákban stb. — való megoldását, a vasbeton szerkezetekben rejlő gazdag varia­bilitás kihasználási lehetőségeinek illusztrálására. Az ezekben az épületekben megvaló­sított gondolatokból több Breuer később megvalósult épületeiben kap pontosabb megfogal­mazást (például az UNESCO-székházban). Az angliai megépült művek közül talán a leginkább említésre méltó egy kiállítási épület (1936), melyet Bristolban állítanak fel; egy négyszobás nyaralót mutat be, berendezésével együtt, de mellékhelyiségek nélkül. Ez az első Breuer-mű, melynél természetes anyagot — éspedig követ — mint fő építő- és szerkezeti anyagot alkalmaz a falazati textúra esztéti­kumának kihasználására. A megoldás, az eltolható üvegfalakkal, hatásában teljesen kor­szerű. Kibontott változataival majd az Amerikában épített családiházaknál találkozunk. A vándorlásnak az amerikai meghívás vet véget. Az első itteni periódus, a cambridge-i Harvard University-ben végzett oktató- és építőmunka periódusa (1937—1946) következik. Ebben a periódusban — 1941-ig — Walter Gropiusszal dolgozik együtt, mint szerzőtárs. Néhány jelentős, elsősorban lakóház-feladatot teljesítenek közösen. Ezek közé tartozik Gropius és Breuer egy-egy saját családiháza is. A Gropius-házat — bár ez is közös munka — Breuer kihagyja oeuvre-jéből, s csak a másik közös művet, a Lincolnban (Massachu­setts) épített saját házát (1939) közli. A funkciójában kitűnően megoldott — s ebben az emlí­tett fémházra (1925) emlékeztető — kis épületnek már sajátos breueri vonásai: a kő alkal­mazása a veranda mellvédjénél és a nappaliban, a kandallófalnál; a veranda födéménél az alátámasztás megoldása, a mestergerendáknak kettős oszloppal történő közrefogásával. A verandát körös-körül keretre feszített moszkitóháló védi — a táji, éghajlati követelmé­nyeknek megfelelően. — Sok rokonvonást mutat az ugyancsak Gropiusszal együtt tervezett Chamberlain-ház Weylandban (Mass., 1940). A kőből falazott alépítmény felett lebegő, egyetlen könnyű, a nyaraló néhány helyiségét tartalmazó épülethasáb, s a belőle merőlege­sen kiugró, lábakra állított (itt is moszkitóhálós) veranda a későbbiekben is előforduló szép megoldása Breuernak. Gropiusszal még egy kisebb lakótelepet is terveznek közösen New Kensingtonba (Penn­sylvania, 1941 —43). Ez az ún. Aluminium City kisemberek, munkások részére épített, kétszáz­ötven lakásos egység, melynek egy—négy szobás lakásai sorházakba tömörítettek (a három —négy szobásak kétszintesek). Az épületek konstrukciója: északi faluk tégla, belül faburkolással, a többi favázas, vertikális zsaluzással. Az épületeknek a táji adottságoknak s a rétegvonalaknak megfelelő szabad elhelyezése jó együttest prezentál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom