Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)
Művei
Most — 1943-ban — tervezi kis nyaralóját Wellfleetben (Mass.), melynek koncepcióját még érettebben s merészebben majd a New Canaan-i, az ún. első Breuer-háznál valósítja meg. Két családiház tervezése-megépítése vezet át az amerikai nagy periódus New York-i szakaszához. Az egyik a Tompkins-ház Hewlett Harborban (New York), a másik a Gellerház Lawrence-ben (Long Island, N. Y.). Mindkettő 1945. évi alkotás. Az elsőnek érdekessége a két szint tömbjének egymáshoz viszonyított elcsúsztatása oly módon, hogy a felső tömb a bejárati oldalon konzolosan előreugrik, s így másik oldalán, az alsó tömbön, nagy terasz keletkezik. A tengerre tájolt teraszt kétoldalt üveg szélvédő falak határolják, melyeket kívül-belül huzalok merevítenek. Az alsó tömbben a nappali, a felsőben a hálószobák kaptak helyet, a megfelelő járulékos helyiségekkel. A Geller-ház egyszintes, de funkcionális tagolása, a háló, a nappali és a vendégszárny mozgalmas alaprajzi elrendezése révén mozgalmas felépítésű. A mozgalmasságot még fokozza a lapos tetők különböző irányú ejtése. A kőfalakkal, faburkolással és a nyílásosztásokkal gazdagon variált homlokzatképzés, és a belsők változatos berendezése remek bútorokkal, már egyikét reprezentálják Breuer nagy családiház-alkotásainak. A Robinson-ház (1946 — 47) Williamstownban (Mass.) is ezek közé tartozik. Itt is a ,,nyaktag”-gal összekapcsolt földszintes alvó és nappali tömb plasztikája érvényesül. Utóbbi felett lendületesen előreugró konzolos tető van, mely szinte szabadon úszik az üveg határfalak felett. A környező szabad térnek kis, alacsony kőfalakkal tagolása, általában a kőnek, fának, üvegnek külsőkben-belsőkben társítása, a táj bekapcsolása a nappali térbe és a nappali bekapcsolása a tájba: bravúros egyéni megoldás. Ekkor épül meg az ún. első Breuer-ház (1947) New Canaanban (Connecticut). Az alacsony alsó szint felett konzolosan kiugratott lakószint egyetlen keskeny, fekvő hasáb, melynek valamivel nagyobb darabját foglalja el a nappali —étkező—konyha rész, kisebb darabját a két háló és a ruhatári folyosóról nyíló fürdőszoba. Itt valósul meg a wellfleeti tervben már megadott merész koncepció: a nappali terével egyező szélességű, erősen kiugró verandát kétoldalt fémsodronnyal függeszti az épülethez (Cantilevered House). Az ismét alkalmazott szabad kőfalak és az első szint fehér sávja felett az amúgy is lebegő kis épületnek könnyed hatását még fokozza a külső egyes felületein függélyes, másutt átlós, keskeny falamellákból készített burkolás. Bent a tiszta tereket érvényesülni hagyó kevés bútor és néhány műtárgy, kívül az épület geometriája és a természet kötetlen zöldje páratlan effektusokat teremt ebben a remekműben. Most már egymás után jönnek a hasonló alkotások. így a Thompson-ház (1947— 48) Lignierben (Penn.); a ház, melyet a New York-i Museum of Modern Art kertjében építettek fel mint az új építészet és intérieurművészet mintapéldáját; a Kniffin-ház New Canaanban (Conn.); a Wolfson-ház Pleasant Walley-ben (N. Y.) — az utóbbi három egy időben (1949). Közülük itt az utolsót emelem ki, a legkisebbet, de a legsajátosabbat. Az alul kőből épített, kis tömbön és két támaszon háromoldalt konzolosan kiugró emelet lényegében egyetlen lakótérből áll, melybe széles loggia mélyed. A teret középre helyezett, kétoldalas kandalló tagolja, és ruhatár-fürdő, illetőleg hálófülke egészíti ki. Ez a felső rész ismét faburkolattal képzett, mely — mint egyebütt is — a kőfal kontrasztjával a lebegés hatását fokozza. A megoldás sajátossága, hogy a tulajdonos lakókocsija, egy folyosó-összekötéssel,
