Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Művei

a továbbiakban is, minden Breuer-művön — legyen az akár a legkisebb — érezhető a gondos megmunkálás-formálás, a breueri „művesség” érvényesülése.

Berlinben készített nagy pályatervei közül a legérdekesebb és legújszerűbb a harkovi Aktív Színház terve (1930). A díjat nem nyert mű megoldásában különösen figyelemre méltó a nézőtér elrendezése. Az ülőhelyeket a terem hosszában úgy helyezte el, hogy minden egyes forgatható szék a szomszédok zavarása nélkül legyen megközelíthető, ami a gyors kiürítés szempontjából is igen előnyös. A színház egész felépítése, formálása erősen dinamikus, és merőben más minden eddigi színházénál.

Breuer első megvalósult családiháza a Harnischmacher-ház (1932) Wiesbadenben. Első ez abban az imponáló sorozatban, melynek megalkotása az évtized végén kezdődik, s amely mai napig legalább két tucatnyi egyedi remekművel gazdagítja az építészetnek e műfaját. Az első ez a ház, de már a remekek sajátos vonásait hordozza magában. A részben három-, részben kétszintes épület az utca felől, a telek esésének kihasználásával, a középső szinten közelíthető meg. Ennek megfelelően itt van a nappali —étkező—konyha együttes; felül a hálószobák, alul pedig a garázs és egyéb járulékos helyiségek. A három terasz csak fokozza a természethez kapcsolódás lehetőségeit. Közülük az egyik üvegfallal részben elrekeszthető, és így télikertül is használható. A lakóhelyiségek a homlokzatra szerelt, kihajlítható (és télen leszerelhető) márkizokkal árnyékolhatok le. Ez talán az egyetlen szerkezet az épületben, mely nem mondható a legpraktikusabbnak. (Ezenkívül még csak a doldertali épületeken fordul elő.)

Berlinből való kényszerű távozása idején (1933) vesz részt Breuer a Párizsban meghirdetett alumíniumbútor pályázaton, s ezen — székeivel — két első díjat is nyer. Ezek — különböző anyagú ülőke- és támlamegoldással, illetőleg párnázással, keskeny alumíniumszalagok felhasításával, a talpak végén hasítatlanul hagyásával, s a felhasított részeknek a rugózás, az alá- és megtámasztás funkciói optimális ellátásához való hajlításával — újból az anyagnak legjobban megfelelő kihasználást és formát eredményezik, a fa- és csőszékek logikájának mesteri továbbvitelével.

Ez évben rövid ideig Svájcban él. Itt tervezi meg korai főművét, melyet 1934-ben meg is építettek. A feladathoz Alfred és Emil Roth svájci építészekkel társul, akik már előzőleg is készítettek tervet erre, a Zürich melletti Doldertalban megépítendő két néhány-lakásos házra. A két terv összehasonlításából kiderül: Breuer igen jelentős többletekkel járult hozzá, hogy ez a remekmű megszülessék. A négyszintes épületek alsó szintjén a garázs, a lakáshoz tartozó raktárak és a mosókonyha-szárító kapott helyet. Az első lakószinten egy négy- és egy egyszobás, a másodikon egy ötszobás, a tetőszinten pedig két műteremlakást alakítottak ki. Az alkalmazott szerkezet vasbeton váz, melytől az összes kitöltő szerkezetek függetlenítettek. A tetőszint azonban faszerkezetű, melyet belül rétegelt fa, kívül — mint az alsóbb szinteken is — eternitlemez burkol; a kettő között parafa szigeteléssel. Általában az összes szerkezeti részletek a kor legmagasabb színvonalán megoldottak. Az alsó szint lábakra állítása, a lakószintek különböző mélységű loggiái, a körös-körül visszaugratott tetőszint plasztikai lehetőségeit jól kihasználó, kitűnő arányú épület: Breuer legjobb művei közül való.

A budapesti — említett — sikertelen intermezzo után Breuer Angliába teszi át működése