Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)

Élete és művei

a művészet fejlődését az őszinte, egyenes kritika hiánya is. Az említettek ellenére ez időben is születik néhány olyan alkotás, mely említést érdemel mint a korszak viszonylag jó alkotása, és jellemző képet ad az első világháború utáni tíz év építészetéről.

Az általános helyzetképet Árkay további munkássága is bizonyítja. 1925-ig, a gazdasági stabilizációig igen keveset épít, és csak néhány pályázaton vesz részt. 1920-ban a Margitsziget rendezésével foglalkozik. A szigeten ugyanis nem tartják be az építési szabályzatot, és sok építkezés folyik, mely erősen megrontja a sziget parkjellegét. Árkay terve szerint egy-két szórakozóhely és fürdő kivételével le kell bontani a régi és új építményeket, ki kell terjeszteni a sziget zöldterületét. A terv alapgondolata helyes volt: a 20-as évek második felében elkezdték megvalósítását, de lényegében még ma is csak törekszünk erre.

1923-ban a Néprajzi Múzeum pályázatán vett részt. A tervezett megoldás igen meglepő és egyedülálló Árkay működésében: a tervpályázat bírálati jegyzőkönyve szerint az orosz építészet elemeinek alkalmazásával próbálkozott. — Ugyanebben az évben a zalaegerszegi templom tervezésénél középkori és magyaros motívumokat alkalmazott. 1926-ban a Ferenc József-emléktemplom pályázatára reneszánsz-barokk stílű templom terveit küldte be, mert körtemplomot kellett tervezni, archaizáló stílusban.

A zalaegerszegi templom tervezésével — 1923-ban — templomépítő korszak indult meg Árkay munkásságában: haláláig hét templomot épít, és szép számban tervez más egyházi épületeket is.

Ekkor tervezi és kezdi építeni a városmajori kis templomot is. Az épület 1935-ig, a nagy templom felépüléséig funkcionált. Majd plébániahivatal lett, és e célból belül jelentősen átalakították. — Ennél a századforduló magyaros építészetéhez fordul vissza. Számos korábbi tervén és rajzán találkozunk már e kis templom motívumaival: tömegében, tagolásában a balatonlellei r. k. templom tervezett kialakításához hasonló; magyaros motívumai a háború idején közölt templomterveknél láthatók. Hangulatos, harmonikus alkotás a városmajori kis templom. Tornácos, félnyeregtetős bejárata, változatos tetőformációi Kalotaszeg hangulatát idézik. Eredetileg egyhajós tér volt, melyhez egyeneszáródású szentély csatlakozott. A szentély két oldalán helyezkedtek el az irodahelyiségek és a sekrestye. Belső díszítésében egységes volt. A szobrászi, iparművészeti és festészeti díszítéseket nem nagy nevekből álló művészkollektíva alkotta, de ezek a második vonalba tartozó művészek műveiket alárendelték a tervező elképzeléseinek. A kis templom a magyaros építészet kései alkotása. A stílus fölött azonban az idő már eljárt, és felelevenítése nem hozott sikert alkotójának. Ezzel olyan problémához érkezünk, mely alakuló modern építészetünk válaszútját jelzi: merre menjen tovább, a hagyományok folytatásának vagy a nyugat-európai építészet törekvéseinek irányába? (26 — 28. kép.)

Árkay következő megépült terve, a Rákóczi Fiúgimnázium temploma, fokozottan érezteti a válságot. Ismét a magyaros formanyelvvel találkozunk itt, de a díszes templomkapuzat bizonyos fáradtságról, megmerevedésről árulkodik. Ugyanakkor az üvegablakok, a freskók, a berendezési tárgyak a megrendelő kívánságára historizáló stílusban készülnek. Az egész koncepció bizonyítja a magyaros szecesszió tarthatatlanságát, és azt, hogy a korábbi formák felelevenítésével, ismétlésével már nem lehet előrejutni. Építészetünk nemzetinek vélt stílusa zsákutcába került. (31—33. kép.)