Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)

Élete és művei

Árkay 1925-ben Nyugat-Európába utazik; Franciaország, Belgium, Hollandia és Ausztria az útvonal. A tanulmányútról hazatérve 1926-ban több előadást tart; tapasztalatait két nagyobb cikkben közli. A nyugati építészet nagy hatással volt rá. A fejlődés okait kutatta, és azokat az örökös változásban és az állandó kölcsönhatásban találta meg. A nemzeti stílusokról a következőket írja: „Önálló nemzeti stílusról beszélni nem lehet. Nincs ,a’ német, vagy ,a’ francia stílus, hanem csakis a művelt nemzetek mindenkori korstílusának nemzeti variációjáról lehet szó.” A tervezők számára anyagtakarékosságot és funkcionalizmust javasol. A bécsi szociális építkezések voltak a legnagyobb hatással rá: lelkesedéssel ír a progresszív adórendszerről, mely lehetővé tette a nagyarányú építkezéseket. Lényegében a bécsi építészet hatásának tudhatjuk be azt az erővel teli változást, amelyet tervezői alapelveiben tapasztalhatunk. A tanulmányút nagy jelentőségű hatását későbbi alkotásain érezhetjük, először a győr —gyárvárosi templomnál.

1926 és 1928 között néhány kevésbé jelentős műve születik: felépíti Kőbányán a lengyelek templomál, Mohácson — 1927-ben — törökös stílusban a városházái. Csaba Rezsővel együtt tervezi a rákosszentmihályi kultúrházai. Ezekkel zárul az első világháború utáni működésének első korszaka. Művei magukon viselik a háború utáni hazai építészet ellentmondásait, megtorpanását és vívódását.

Általában kevés megrendelést kapott, s részt kellett vennie olyan pályázatokon is, melyeken tőle idegen problémákat kellett, tőle távoleső formanyelven megoldania. Néhány alkalommal szabad kezet kap a megrendelőtől, ekkor születnek a kései magyaros szeceszszió sikeres vagy kevésbé sikeres, a magyaros irányzat válságjeleit magukon hordozó alkotásai.

E tíz évet mégis pozitívan kell értékelnünk: a művész nem süllyedt a hivatalosan támogatott építészek nívójára, hanem megpróbálta tovább fejleszteni azt a formanyelvet, amellyel egyszer már újítóként jelentkezett a hazai építészetben. Ebben a korszakban — elsősorban nyugat-európai hatásra — Árkay elméletileg eljut a modern építészethez. Ennek első alkotása, gyakorlati megvalósítása a győr—gyárvárosi római katolikus templom.

Egy Lauer nevű gyártulajdonos pénzén épült a templom Árkay Aladár és Bertalan fia tervei alapján. 1944-ben bombatámadás során találat érte, és a tetőzet, valamint a belső nagyjából elpusztult. Helyreállítása csak részlegesen történt meg. Az egykorú szakirodalom nagy lelkesedéssel fogadta az új templomot. Bierbauer Virgil, a modern építészet apostola, így értékeli: „Győrben . . . felépült . . . Árkay apa és fia tervei nyomán a gyárvárosi templom, amely az egyházi építkezés terén elsőnek szakított az utánzás hazai megszokásával.” Genthon István — e kor kiváló művészettörténész-kritikusa — a háború utáni Magyarország egyetlen korszerű épületének tekinti a templomot.

Külső megjelenésében jó arányú, monumentális épület. A homlokzatról leolvasható a belső: az erővel teli középső részhez (a főhajó tömegéhez) keskenyebb tömbök (a mellékhajótér) csatlakoznak. Ez a hármas tagolás a belsőtér szerves megjelenítése. A középső rész hatalmas, áttört ablaka a főhajó megvilágítását szolgálja, ugyanúgy, mint a fasori református templomnál. Érdekes és számunkra nem ismeretlen a bejárat sem. Erőteljesen előreugrik, mint ahogy ezt a fasori református templomnál láttuk, egyszerűen tagolt testéhez balról erős, bástyakiképzésű torony csatlakozik. A főhomlokzathoz mind