Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)
Élete és művei
lesz a leghívebb barátja a hazai építésztársadalomban. 1900-tól 1913-ig viszonylag keveset alkot, mert modern építészeink általában kevesebb munkát kapnak. A tétlenségre ítélt Árkay is más területeken próbálkozik. A század első éveiben a Csáktornyái Zrínyi-szobor talapzatát tervezi. Az Iparművészeti Társulat pályázatán 1901-ben csillártervek kel vesz részt, 1907-ben pedig egy nyolcszobás lakás egy részét tervezi. Az egyes díszítőmotívumok, berendezési tárgyak alig emelkednek az átlag fölé. Mégis 1905-ben ő építi fel a Babochay-villát, az első új hangú, modern épületet a mai Népköztársaság útja és Dózsa György út sarkán (Dózsa György út 92a—b) Babochay Hermann építésvállalkozó megrendelésére. Többfajta funkciót kellett összekapcsolnia a tervezőnek: fogadó- és tárgyalótermek, irodahelyiségek, valamint lakosztályok megfelelő elhelyezéséről kellett gondoskodnia. A Népköztársaság útja Köröndön túli szakaszát szabadon álló épületek, előkertes beépítésmód jellemzi. Ez alapvetően meghatározta az épület maximális méreteit. Árkay két villát épít fel e területre. Ezzel eleget tett a városképi szempontoknak, és a szabadon álló telepítésmód a funkció szempontjából is kedvező, mert lehetőség nyílt az iroda- és a lakóépület különválasztására. A sarkon álló épületben — mely egyemeletes — kaptak helyet az egyes lakosztályok és fogadóhelyiségek, a Dózsa György úti kétemeletes tömbben a tárgyalótermek és az irodák. Sajnos a saroképületet a 30-as években modernizálták, így elvesztette eredeti külsejét, és megváltozott belső alaprajzi megoldása is. A másik épület megőrizte eredeti alaprajzát és arculatát is. Az építész számára a megbízás azért is nagy jelentőségű volt, mert a megrendelő pusztán programot adott, és így Árkay a tervezési, a díszítési és a gazdasági kérdésekben (természetesen bizonyos határok közötti szabadon dönthetett. Tömegében, díszítésében lechneri hatást mutat a villa: a mai Népköztársaság útja felőli fő nézetet tömegében, homlokzati képzésének változatosságában és gazdagságában egyaránt kiemeli. E hatás érezhető a kétszer-tört-kupolaszerű lefedésben éppen úgy, mint a nyitott erkély oromzatos hangsúlyozásában. A Dózsa György útra néző, ugyancsak erkélyes, oromzatos szárny nyeregtetővel készült. A két nehezen kapcsolható tömeget a beépítési vonal íves hajlását követő, kupolával fedett, mindkettőnél alacsonyabb épületrésszel kapcsolja össze — egyben enyhíti, sőt el is mossa a két előbbi tömeg ellentmondását. A megoldás alapelvében emlékeztet az Iparművészeti Múzeum megoldására, de itt, a telek megkötöttségeiből adódóan, sokkal szervesebben alakul ki. A mozgalmas párkányrendszer, a nyílászárók formái, a nagy felületeken elhelyezett gazdag majolika- és üvegdíszítés egyaránt lechneri kezdeményezésekre utal. Ezzel párhuzamosan — főként a belsőben és kismértékben a külsőben — találkozunk a szecesszió délnémet változatával, a müncheni Jugend-stílussal. A magyar építészetben ekkor még ritkán fordul elő, hogy a villa teljes berendezését is az építész tervezze. Itt Árkay jellegzetesen szecessziós bútorokat, világítótesteket, üvegdíszítményeket és falfestést alkothatott. A Babochay-villák mesterünket új oldaláról mutatják be: Lechner hatására az eklektika utolsó maradványaitól is megszabadult. A magyar szecesszió és a müncheni Jugend-stílus elemeit korszerű alaprajzi szervezésre törekedve olvasztotta össze, s — amit lényegesebbnek tartunk — korának jelentős és harmonikus szecessziós épületét alkotta meg, mely egyenrangú volt a hasonló törekvésű külföldi alkotásokkal. A villának a két háború közti
