Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A televízióadó szeme

Meg kell ismerkednünk az egyik legérzékenyebb képfelvevő csővel, a szuperortikonnal (a televíziófelvevő csövek bombasztikus neveihez kénytelen-kelletlen hozzá kell szoknunk). A szuperortikónnak a a kamera objektív felé eső homlokzati oldala olyan anyaggal van bevonva, amely fény hatására elektro-A - szuperortikon elve

nokat bocsát ki. Az elektronokat a ,,háló” vonzza magához, s ezek berepülnek a cső belsejébe. Haladásuk közben az úgynevezett leképező tekercsről kiinduló mágneses erők pontosan előírt pályára kényszerítik őket. Áthaladnak a finomszemcsés rácsból álló hálón, és egy vékony, különleges üvegfóiiára érkeznek. Ütközéskor szekundér elektronokat taszítanak ki a fóliából, amelyek ellentétes irányban a hálóra repülnek, majd onnan elvezetik őket. Az erősen megvilágított helyekről viszonylag sok elektron távozik; ennek megfelelően az üvegfóliának azokon a helyein, ahová ezek az elektronok becsapódnak, számos szekundér elektron szabadul fel. Az üvegfólián elektromos töltéskép keletkezik, melynek töltéseloszlása megfelel az optikai képnek.

Az üvegfóliára érkező minden egyes elektron több szekundér elektront taszít ki. Az üvegfólia töltése már emiatt is nagyobb lesz, mint az ikonoszkóp-mo-69