Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A televízióadó szeme

Meg kell ismerkednünk az egyik legérzékenyebb képfelvevő csővel, a szuperortikonnal (a televízió­felvevő csövek bombasztikus neveihez kénytelen-kel­letlen hozzá kell szoknunk). A szuperortikónnak a a kamera objektív felé eső homlokzati oldala olyan anyaggal van bevonva, amely fény hatására elektro-A - szuperortikon elve nokat bocsát ki. Az elektronokat a ,,háló” vonzza ma­gához, s ezek berepülnek a cső belsejébe. Haladásuk közben az úgynevezett leképező tekercsről kiinduló mágneses erők pontosan előírt pályára kényszerítik őket. Áthaladnak a finomszemcsés rácsból álló hálón, és egy vékony, különleges üvegfóiiára érkeznek. Üt­közéskor szekundér elektronokat taszítanak ki a fó­liából, amelyek ellentétes irányban a hálóra repülnek, majd onnan elvezetik őket. Az erősen megvilágított helyekről viszonylag sok elektron távozik; ennek meg­felelően az üvegfóliának azokon a helyein, ahová ezek az elektronok becsapódnak, számos szekundér elekt­ron szabadul fel. Az üvegfólián elektromos töltéskép keletkezik, melynek töltéseloszlása megfelel az opti­kai képnek. Az üvegfóliára érkező minden egyes elektron több szekundér elektront taszít ki. Az üvegfólia töltése már emiatt is nagyobb lesz, mint az ikonoszkóp-mo-69

Next

/
Oldalképek
Tartalom