Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A televízióadó szeme

Az elektronsugár pótolja azokat az elektronokat, amelyeket a mozaikpontok a megvilágítás következtében elveszítettek. Ha „világos” mozaikpontot talál el, viszonylag sok elektront kell leadnia, hogy a veszteséget kiegyenlítse; ha „sötét” mozaikpontot tapogat le, kevés elektron kell a pótláshoz. Ennek a feltöltésnek az az eredménye, hogy a letapogató elektronsugár és a fémlemez segítségével olyan elektromos feszültségek nyerhetők, melyeknek nagysága pontosan méri azt a fénymennyiséget, amely a mozaik egy-egy fényérzékeny pontjába becsapódott.

Egyszer már találkoztunk az ikonoszkóp elvével. Ha visszalapozunk a 10. oldalra, ott olvashatjuk azt az elgondolást, hogy a képet számos fotocellával kellene letapogatni, melyek egymás után összeköttetésbe kerülnek az adóval. Ennek az eljárásnak először kudarcot kellett vallania: sem arra nem volt lehetőség, hogy száz- meg százezer fotocellát szereljenek fel, sem a megfelelő biztonsággal és gyorsasággal dolgozó kapcsolóberendezés nem állt rendelkezésre. Az ikonoszkópban mind a kettő megvan: a mozaikpontok végeredményben nem egyebek, mint parányi fotocellák, s a kapcsoló, amely sorra összeköti őket a továbbító vezetékkel, a letapogatást végző elektronsugár.

5*

67