Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Tulajdonképpen két vevőről van szó
séget még nehezebb elérni, mert a képközvetítésnél j fellépő összes folyamatok szédítő sebességgel zajla- : nak. Például a 27X36 cm-es képformátumú cső eseté- ( ben (43 cm-es cső) az egyes sorok leírása több mint 20 000 kilométer/óra sebességgel történik. Egy sor leírásához kereken egy tizenhatezred, egy képpont leírásához pedig csak egy tízmilliomod másodperc áll I rendelkezésre. És mégis, minden képnek, minden sor- f nak, minden képpontnak „ülnie” kell! Tegyük fel, hogy az elektronsugár „siet”, éspedig minden sornál csak egy milliomod másodpercnyit. Ez{ esetben a második képsor már 10 képponttal korábban kezdődne, a harmadik hússzal és így tovább. A legnagyobb összevisszaság keletkeznék a képernyőn.I Nagyjából ugyanez lenne a helyzet az elektronsugárI „késése” esetén. Kifogástalan kép csak akkor jöhet létre, ha a vevő eltérítő fokozatai valóban oly pontosan dolgoznak, hogy még a tízmilliomod másodpercnél kisebb késések vagy sietések is ki vannak zárva. Ezt a pontosságot nem lehetne biztosítani, ha aj vevő eltérítő fokozatai önállóan és az adótól függetlenül működnének. Ezért minden televízióállomás; „szinkronizációs impulzusokat” is sugároz a kép mellett. Ezek meghatározott tartamú és alakú rövid;! elektromos feszültség-lökések. Az impulzusok az úgy-; nevezett szinkronozóban keletkeznek, amely irányítjal a kép felbontását az adóban és a kép összeállítását azj összes vevőkészülékekben. A „sorimpulzusok” úgy befolyásolják a sor eltérítő részt, hogy az elektronsugár mindig a megfelelő pillanatban kerüljön a következő sor elejére. A „képimpulzusok” a kép eltérítő rész működését szabályozzák, és a következő kép pontos megkezdéséről gondoskodnak. A szinkronizációs impulzusok egyéb feladataival itt nem foglalkozunk. Az adóállomásból kisugárzott jel tehát olyan keverék, amely a képpontok világosságértékét és a szink-J ronizációs impulzusokat tartalmazza. A'- vevőnek ezt ■ 62
