Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Tulajdonképpen két vevőről van szó

{ a keveréket is úgy kell szétválasztania, hogy a kép tartalma és az impulzusok mindig a rendeltetésüknek megfelelő helyre kerüljenek. Ehhez okvetlenül szük­ség van különleges szortírozó fokozatokra. A szétvá­lasztást megkönnyíti, hogy az impulzusok „kiugranak” a tulajdonképpeni képjelből, azaz számukra nagyobb feszültségértékeket állapítanak meg, mint a képjelek számára. Miután az impulzusok elváltak a képjelektől, még differenciálni kel a sor- és a képimpulzusokat. Ez is elektronikus úton történik. Minthogy a televízióvevő egyelőre nem tudja meg­különböztetni a „helyes” és a „téves” impulzusokat, fennáll az a veszély, hogy a zavarások is hatással lesznek az eltérítő fokozatokra. Egy erőteljes impul­zus például „kiolthatja” a kép eltérítő részt és idő előtt a következő kép kezdőpontjára küldheti az elektronsugarat. Még könnyebben előfordulhat, hogy zavaró jelek hatására „bukdácsolni” kezd a sor elté­rítő rész. A televízióközvetítés első éveiben gyakran keletkeztek ilyen hibák, és szét is tépték a képet. Azóta azonban olyan kapcsolásokat alakítottak ki, amelyeket a zavaró impulzus már nem tud minden további nélkül „kihozni a sodrából”. A modern ké­szülékekben már ezeket alkalmazzák. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom