Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Tulajdonképpen két vevőről van szó
nak. El lehetne ugyan választani őket egymástól, mielőtt még keresztülhaladnának a „középfrekvenciás erősítőn”, de minden további nélkül együtt is megtehetik ezt az utat. Az első megoldás a televízióközvetítés első éveiben — például a „Rembrandt” vevőkészüléknél — kifo-Antenna CsatornaMk kit'd/ősztó ip /közép/rek zene/1 dj eráriró I / Hangszóró M/ehne/Mengefr Kép , eggemraoy/fo------a r* /fepe//eri\9 fo rész fl Sztn Á9//t tó fo ül rósz lépcső CHéri/ó rendszer A televízióvevő-készülék fokozatai gástalanul bevált. Megjegyzendő, hogy ennél az eljá' rásnál két külön közép frekvencia erősítőre van szükség, s mindegyikben több csőre és egész halom egyéb alkatrészre. A technikusoknak szálka volt a szemében ez az anyagpazarlás, s ma már majdnem minden esetben a második megoldáshoz folyamodnak, ahhoz tudniillik, hogy a képet és a hangot együtt erősítik fel, és csak kevéssel a képcső előtt választják szét. Ebből a modem eljárásból a televízió nézőjének is megvan a maga haszna: készülékének kezelése sokkal egyszerűbb. Bárhogy történik is a szétválasztás, a fontos az, hogy a kép- és. hangjelek csakugyan „tisztán” elváljanak egymástól. Akár „képmaradványok” lesznek a
