Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Fönt a tetőn

FÖNT A TETŐN

Az a körülmény, hogy az adóállomás minden erejével a lakásunkba továbbítandó kép elsőrendű minőségére törekszik, egyáltalán nem ok arra, hogy kényelmesen, ölhetett kézzel várjuk a sültgalambot, mondván: „Hagyjuk csak dolgozni a technikusokat, ők majd mindent elintéznek!” Mi is hozzájárulhatunk, s hozzá is kell járulnunk ahhoz, hogy javítsuk a vétel minőségét, éspedig azzal, hogy jó, szakszerűen felállított antennával látjuk el vevőkészülékünket. A szenvedélyes rádióhallgatók ki fognak nevetni bennünket: „Antenna — hisz ez egy harmincéves ócskaság; már egy darab drót is megteszi!” Sajnos, el vagyunk kényeztetve: a rádióvevő készülékek esetében csakugyan elég antennának egy drótdarabka is ahhoz, hogy egészen távoli állomásokat is fogni tudjunk. Azoknál a készülékeknél, amelyekbe ferrit-aritennát építettek be, akár teljesen mellőzhetjük is a külön antennát. Mindazonáltal nem szabad lebecsülnünk az antenna jelentőségét, mert még mindig érvényes a régi szabály: egyesr-egyedül az antenna látja el a vevőt a szükséges „nyersanyaggal”, vételi energia alakjában. A vevő azonban annál jobban dolgozik, minél több ilyen nyersanyag áll a rendelkezésére.

Miért van szükség a televíziónál föltétlenül „jó” antennára ahhoz, hogy elegendő vételi energia álljon rendelkezésre?

47