Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Fönt a tetőn

A televízióadó hatótávolságát nemcsak az adóantenna, hanem a vevőantennák magassága is befolyásolja. Elég gyakori eset, hogy egy vevő antennája még a horizont fölé nyúlik, de a talaj ugyanazon a helyen már a látóhatár alatt van. Ismerjük ezt a jelenséget, ha nem is saját tapasztalatunkból, számos tengeri útleírásból mindenesetre: a láthatáron előbb az árboccsúcsok jelennek meg és csak utána a hajótest.

Tegyük hozzá, hogy a látóhatár kibővítése nem az egyetlen ok arra, hogy a háztetőket bonyolult televízióantennákkal díszítik.

A televízióvevő-készüléknek ahhoz, hogy kifogástalanul dolgozzék, sokkal nagyobb vételi feszültségre van szüksége, mint a rádiókészüléknek. Ezt a feszültséget azonban a televízióantenna biztosítja, és a feszültség nagysága az antenna típusától, minőségétől és felállítási módjától függ. Ha a belépő feszültség túl kicsiny, „elsuhanó” képet kapunk. Olyan lesz, mintha szemcsés fátyollal vonták volna be. Hasonló jelenséggel a rádióvételnél is találkozunk, de ott nem zavar annyira, mint a képernyőn.

Ha a televízió-készüléket szobaantennához vagy a sok esetben a készülékbe épített „doboz-antennához” kapcsoljuk, az ultrarövid hullámok erősen legyengülve jutnak csak be a készülékbe. Jelentős mértékben legyöngítik őket a házfalak, az acélgerendák, a különféle vezetékek stb. Ezért szobaantennával a legtöbb esetben csak akkor biztosíthatunk kifogástalan televízióképet, ha az adó közvetlen közelben van.

Majdnem köztudomású, hogy a televízióantennák egészen másképp festenek, mint a hosszabb hullámok felfogására szolgáló antennák. A televízióvételhez (ugyanúgy, mint az ultrarövidhullámú rádióvételhez) úgynevezett irányantennákat használhatunk, vagyis olyan antennákat, amelyek főleg egy bizonyos irányból veszik a hullámokat (illetve egy bizonyos irányban adnak). Ha az irányított antennát ráállítjuk egy bizonyos adóra, sokkal nagyobb a vétel teljesítménye,