Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Minél magasabb, annál jobb

választék álljon a rendelkezésünkre, mint a rádiónál. A rádiónál élvezhető műsorbőségnek az az alapja, hogy 1000 kilométernél nagyobb távolságra levő adók műsorát is venni tudjuk. Ez a lehetőség pedig ki van zárva a televízió esetében mindaddig, amíg be nem rendezhetjük magasan a föld fölött — valahol a világűrben — az első erős televízióadó állomásokat. Ezenkívül azonban ahhoz, hogy egy egész országot nagyobb számú „saját” televízióműsorral lehessen el­látni, igen nagyszabású technikai és pénzügyi erőfe­szítéseket kellene tenni. Meg kell elégedni azzal, hogy két, később talán három vagy négy televízió­műsor között válogathassunk. Még foglalkozni fogunk azzal, hogy ennek ellenére mennyiben van lehetőség arra, hogy az egész világról vegyük a televízióközve­títéseket. Egyébként néha, rendellenes vételviszonyok esetén előfordul, hogy olyan jeleneteket látunk a képernyőn, amelyeket nem a legközelebbi adó sugárzott ki. Elő­fordul — és ilyen eseteket az utóbbi időben egyre nagyobb számban figyelhettünk meg, főleg azért, mert jelentékenyen megnőtt a vevőkészülékek száma —, hogy meglehetősen távoli televízióadó állomások adását veszi a készülék. Előfordult, hogy spanyol, szovjet, angol, olasz, sőt algériai televízióműsorokat vettek Németország területén, természetesen erős za- . varással, és legfeljebb néhány percig vagy éppenség­gel másodpercig, néha némán, néha hang kíséretében. Az ilyen esetek bizonyos körülmények között igen ér­tékesek lehetnek tudományos szempontból. Azt min­denesetre le kell szögezni, hogy az ilyen hatások semmiképpen sem rendszeres jelenségek. Olyan ritka esetekben lépnek fel, amikor bizonyos különösen ked­vező körülmények összejátszása folytán könnyebben terjednek az ultrarövid hullámok. Ezeket az eseteket nem lehet előre kiszámítani, és nem lehet alapul venni őket a nagy távolságra történő rendszeres televízió­közvetítés megvalósításához. . I 46 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom