Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Ezt a filmtől lesték el

Szinte hallom egyes televízió-rajongók közbeszólását: de mégis látjuk a vonalakat! Igaz! A sorszámot a legkedvezőbb látótávolságra állapították meg. Ez a távolság a képmagasság hat-nyolcszorosának felel meg. Ha ennél közelebb ülünk a képernyőhöz, amit sajnos sok televíziónézőnél látunk, kellemetlen módon jelentkezni fog a televíziókép sorossága.

A vevőkészülék képernyőjének nagysága egyáltalán nem befolyásolja a sorszámot. Akár kicsi, akár nagy

az ernyő, minden esetben 625 sort írnak rá. Ennek következtében persze a nagy képernyőn sem látható több részlet, mint egy kisebb méretűn. Ugyanúgy vagyunk ezzel, mint a fénykép-nagyítással: a nagyított képen sem láthatók olyan részletek, amelyek ne lettek volna már rajta a negatívon vagy a kisebbméretű másolaton.

Mindeddig hallgatólagosan mozdulatlan képek közvetítésével foglalkoztunk. Haladjunk most tovább az élő képhez.

Tudjuk, hogyan jön létre a filmvásznon a mozgás látványa: másodpercenként 24 képből álló képsorozatot vetítenek elénk oly módon, hogy mindegyik kép különbözik valamicskét az előzőtől. Az a labda, amely egy másodperc alatt lassan végiggurul a vásznon, 24 különálló képen látható, de valamennyi egymás után következő képen valamivel arrább van.

Az, hogy szemünk folyamatos mozgást vél látni, kizárólag saját lustaságának következménye. A folya20