Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Ezt a filmtől lesték el
matos mozgás látványa mindenesetre csak akkor áll elő, ha a képváltakozás üteme nem csökken egy bizonyos minimális érték alá. Ha másodpercenként 24- nél kevesebb kép vonul el szemünk előtt, előbb elviselhetetlen vibrálást látunk, majd a képváltakozás ütemének további csökkenésével ugrálni kezdenek az alakok. Mellesleg még a másodpercenkénti 24-es vagy 25-ös kép vált ozásoknál is vibrálnak a képek; mind a filmnél, mind a televíziónál különleges rendszabályokra van szükség e jelenség ártalmatlanná tételére. Filmet közvetíteni nem nehéz — legalábbis elméletileg —, ha a képrés előtt Nipkov-tárcsát forgatunk. Természetesen most növelni kell a letapogatási sebességet. Ha elevenen mozgó képet akarunk látni, akkor másodpercenként legalább 25 képet kell letapogatni, s mivel a Nipkov-tárcsa egy teljes fordulattal tapogat le egy képet, fordulatsebességét másodpercenként 25-re, azaz percenként 1500-ra kell fokozni. Tovább kellett fokozni a forgási sebességet, ha el akarták kerülni, hogy az adóban, de főleg a vevőben többméteres Nipkov-tárcsákat kelljen alkalmazni. Nem volt ritka az olyan tárcsák alkalmazása, melyek percenként 10 000 vagy még több fordulatot végeztek. Ezzel azonban leküzdhetetlenné váltak a technikai nehézségek. Nemcsak a fellépő mechanikai erők fenyegettek azzal, hogy szétrepesztik a korongokat, hanem az is rendkívül nehéz volt, hogy a szükséges pontossággal betartsák ezeket a magas fordulatszámokat, ráadásul pedig gondoskodjanak az adó és a vevő oly fontos együtt futtatásáról, az elengedhetetlen szinkronizációról. A Nipkov-tárcsákon kívül még más mechanikai segédeszközöket is alkalmaztak a távolbalátásnál, de ezek sem eredményeztek egyszerűbb berendezéseket. Az emberek nemsokára tisztában voltak vele, hogy mechanikai úton nem valósítható meg az üzembiztos, jó teljesítőképességű televízióközvetítés — legalábbis, ami a vevők oldalát illeti —, ha súlyt helyeznek arra, 21
