Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Ezt a filmtől lesték el

ság mellett a lyukak abban a mértékben kisebbednek, ahogyan a képvonalak száma nő. 1000 soros letapogatásunk esetében tehát, ahol 1000 „egymás mellé rakott” lyuknak nem szabad túlterjednie a 3 cm-es képmagasságon 3/100 mm lehetne csak a lyuk átmérője. Nemcsak az határos a lehetetlenséggel, hogy ezeket a lyukakat kellő pontossággal fúrják ki a korongon, hanem a fotocellára eső fénymennyiség is természetszerűen annál kisebb lesz, minél kisebb a lyuk, és végül a közvetítéshez szükséges mérték alá csökken.

Mindez azt eredményezte, hogy a „lehetőleg minél több sort” jelszót csak korlátozottan lehetett megvalósítani, és sokkal szerényebben így kellett föltenni a kérdést: mennyi az a legkisebb számú vonal, amelynek révén az emberi szem a közvetítés során még kielégítő képet lát? A minimális sorszámot elsősorban a szemnek az a tulajdonsága határozza meg, amelyet feloldási képességnek nevezünk. Két különálló pontot nem közelíthetünk egymáshoz tetszés szerint, mert van egy határ, amelyen túl az emberi szem már nem látja őket különállóaknak. A milliméteres beosztás 2—3 méter távolságra már összefolyik a szemünk előtt. 0,4—0,5 milliméteres nagyságokat legfeljebb 1 méter távolságból tudunk megkülönböztetni.

A távolbalátásnál pedig éppen nem az a célunk, hogy a képsorokat elválasztva tartsuk egymástól. Ellenkezőleg, el kell érnünk, hogy a televízió nézője ne vegye észre a kép soronkénti fölépítését. A képnek nem szabad „csíkosnak” lennie.

Ha figyelembe vesszük a szokásos képnagyságokat és a legkedvezőbb látótávolságot, kiszámíthatjuk a szükséges sorszámot. 600—800 sort kapunk eredményül. Minthogy a sorszám növelése föltétlenül bonyolultabbá teszi a technikai (berendezéseket, ma a legtöbb országban 625-ös sorszámot használnak. Ritka eset, hogy ennél magasabb, vagy — mint például az Egyesült Államokban és Angliában — ennél alacsonyabb sorszámot alkalmazzanak.

2*

19