Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Harsányi János

tációját az Atheneum folyóirat is leközölte. A szociológi­ai tanszéken kap tanársegédi állást, de a kommunisták po­litikai kurzusával szemben gyakorta hangoztatott vélemé­nye nem sokáig marad megtorlatlan. Le kellett mondania állásáról, és amikor tudomására jutott, hogy a tulajdoná­ban lévő patikát is hamarosan államosítják, úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. 1950 áprilisában, a zöld határon át a Fertő-tó mocsárvidékén, háromnapi bo­lyongás után sikerül csak Ausztriába jutnia. Néhány hó­napos menekülttábori kényszertartózkodás után menedé­ket kap Ausztráliába. Itt azonban magyarországi diplomá­it nem ismerik el, így kénytelen Sydneyben kétkezi mun­kásként dolgozni. Egy váratlanul felkínálkozó alkalmat kihasználva beiratkozik a sydneyi közgazdasági egyetem­re, ahol a négy évre szóló stúdiumot két év alatt végzi el. Megjelennek első publikációi, majd megkapja a Rocke­­feller-ösztöndíjat, és 1956-ban Amerikába utazik. A kali­forniai Stanford Egyetemen közgazdaságtanból megszer­zi a Ph. D. tudományos fokozatot. Kenneth Arrow, No­­bel-díjas professzor mellett dolgozik, aki ismervén kollé­gája matematikai adottságát, rábeszéli, hogy foglalkoz­zon matematikai statisztikával is. Ösztöndíjas évei után visszatér Ausztráliába, és Canberrában elfogadja egyete­mi tanárrá történő kinevezését. 1961-ben újból, de már véglegesen, Amerikába utazik, a berkeleyi Business Schoolban tanít és végzi kutatásait egészen nyugdíjbavo­­nulásáig. Itt kérik fel, hogy vállaljon szerepet annak a ku­tatócsoportnak a munkájában, amely az USA leszerelési és fegyverkorlátozási tárgyalásait segítené. Mindez John-87

Next

/
Oldalképek
Tartalom