Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Alfred Nobel

véletlen esemény kapcsán felfigyelt arra, hogy a kiömlő nitroglicerint az ott lévő kovaföld felitta. Laboratóriumi vizsgálatai során rájött, hogy az ily módon képződő anyag nem érzékeny a rázkódásra és az ütésre, így az jól szállítható, ugyanakkor gyutacs segítségével ugyanúgy felrobbantható, mint a tiszta nitroglicerin. Ez a felfedezés forradalmasította a robbanóanyag-gyártást. Jelentősége nemcsak a hadiiparban mutatkozott, hanem békés célú felhasználásában is, nagy mértékben megkönnyítve a vasút- és alagútépítést, a kőfejtést és a bányászatot. Az új robbanóanyagot Alfréd Nobel 1867. szeptember 19-én szabadalmaztatta, s dinamit néven rövid idő alatt ismertté vált az egész világon. Szabadalmát kiterjesztette szinte az összes számba vehető ipari államra, majd hamarosan megalapította a Nitroglicerin Részvénytársaságot. A dinamit nagy üzletnek bizonyult. Az első, a svédországi Vintervikenben alapított gyárát újabb és újabb üzemek követték - szinte valamennyi iparilag fejlett országban. Magyarországon 1874-ben Pozsonyban alapított egy dinamitgyárat. Rövid idő alatt hatalmas multinacionális világvállalatot hoz létre, ő maga pedig egy csapásra dúsgazdaggá válik. Belép az olajüzletbe, és igen jelentős érdekeltségre tesz szert a kaukázusi olajkitermelésben. Eközben nem hagyja abba kísérletezéseit; Párizsban, majd San Remóban létesít igen jól felszerelt laboratóriumokat, ahol megszállottként folytatja kutatásait. Feltalálja a robbanógumi néven ismertté vált robbanó zselatint, amelyet elsősorban alagútrobbantásoknál használtak, majd az ammónium-nitrátos ún. extradinamitot, amely még a dinamitnál is nagyobb hatásfokú robbanóanyagnak bizonyult. Bátran elmondható, hogy a vilá-14