Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Szilárd Leó

koronázza, 1942. december 12-én a chicagói atommáglyában megvalósult az 1,0006 sokszorozású önfenntartó nukleáris láncreakció. A szellem kiszabadult a palackból. Amikor azonban Németország kapitulált 1945 májusában, de Japánnal még hadban állt Amerika, Szilárd Leó előtt világossá vált, hogy az atombombákat a távolkeleti országban fogják bevetni. Látszólag ugyan Japán térdre kényszerítése lesz a cél, de a szörnyű demonstráció nem kevésbé a Szovjetunió elrettentésére is szolgál. Ekkor Einsteinnel egy újabb levelet fogalmaznak meg Roosevelt elnökhöz, amelyben határozottan ellenzik az atomfegyverek emberek elleni bevetését. Az ügynek megnyerik Roosevelt feleségét, kinek közbenjárására az elnök hajlandó volt fogadni Szilárd Leót május 8-án. Roosevelt azonban néhány nap múlva, április 12-én váratlanul elhunyt. Szilárdék lázas igyekezete, hogy kapcsolatot teremtsenek Trumannal, az új elnökkel, sajnos nem járt sikerrel. Ennek legnagyobb akadálya a hierarchia közbülső lépcsőfokán álló, a külügyminiszteri posztra kiszemelt Byrnes volt, aki nem értett egyet Szilárd álláspontjával. Miután egyértelművé vált, hogy aligha sikerül a kormányt megakadályozni az atombomba japánok elleni bevetésében, Szilárd megfogalmazott egy tiltakozó petíciót és azt aláíratta a legjelentősebb tudósokkal. Bár Szilárdot folyamatosan fenyegette a katonaság, hogy vád alá helyezik a titoktartás megszegése miatt, mégis sikerül 53 aláírást összegyűjtenie. Hirosima és Nagaszaki nem kerülhette el a sorsát, de Szilárd Leó a hadvezetés erős nyomása ellenére is nyilvánosságra hoz128