Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

egyszer, a koronázásokkor vethettek rá távoli pillantást, de jellegzetességeit nem figyelhették meg. így megformálásakor előképekre vagy saját fantáziájukra hagyatkoznak.

A magyar címer középkori fejlődésének fontos jelensége a közép- és a nagycímer kialakulása. A két ősi elem, a kettőskereszt és a vágások mellett az uralkodó az ország címerébe személyes szimbólumait és a meghódított tartományok jelképeit is felveszi. A magyar királyok all. századtól vezetnek hódító hadjáratokat, az időlegesen vagy véglegesen elfoglalt területek, országok nevét beillesztik a királyi címek közé. (A királyi cím és a címer szó öszszefüggését mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy nyelvújítási »cím« szavunk is a »címer«-ből ered.)

Az Árpád-kor végére válik teljessé a magyar királyi cím: »dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Raine, Sende, Galicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarique«, vagyis »Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya«. Bár a megnevezések egy része természetesen csak igényeim, e területek megjelölése mégis fontos tényt tükröz: a király koronázási esküjében fogadalmat tesz megtartásukra, illetve visszaszerzésükre.

A kapcsolt részek és a hűbéres tartományok címereit többféle módon illeszthetik a magyar címer alapelemeihez. A valóban birtokolt és az igényeimben számon tartott területek jelképeit címergyűrűbe - címerkoszorúba - foglalták. Egy másik megoldás két vagy több, egymásra helyezett és sokféleképpen osztott címerpajzson egyesíti őket. Ilyen összetett, bonyolult elrendezésű címer megalkotásakor az uralkodó saját családi címerelemeit és idegen jelképeket is felhasznál. Zsigmond (1387-1437) például a magyar vágásos címer mellé a brandenburgi sast, vagy a cseh oroszlánt társítja. V. László (1453-1457) a vágások mellé a cseh oroszlánt, a morva sast és az osztrák pólyát veszi fel pajzsára. Mátyás leggyakrabban használt címerén, a vágások, a kettőskereszt, a dalmát leopárdfejek és a Hunyadiak oroszlánja közé, a szívpajzsra csőrében gyűrűt tartó hollót helyez.

A hűbéres tartományok jelképeinek együttese a következőképpen rögzült. Horvátország címere az általában ötször öt vörös és ezüst négyzet alkotta