Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

sakkozott mező. Ez a terület Szent László (1077-1095) uralkodása alatt kapcsolódott a magyar királysághoz. Árpád-kori hódítások csatolták időlegesen az országhoz Dalmáciát is: címere kék mezőben három, aranykoronás leopárdfej. Szlavónia jelképe a két ezüst pólya közt, csillag alatt futó nyest. (Ez az állat már a 12. század végének szlavón báni pénzein is feltűnik, mivel a terület a középkorban úgynevezett nyestbőr adót fizetett az uralkodónak.) Az Árpádok az orosz fejedelemségek felé is terjeszkednek, III. Béla, majd II. András Galíciát és Lodomériát akarják megszerezni. Galícia Halics és Gácsország néven is szereplő címerképe három aranykorona, míg Lodomériáé kék mezőben két sakkozott pólya. Ráma jelképe a kardot tartó kéz. IY. Béla keleti hódításaival kerül a király igénycímei közé Kunország - címere az ágaskodó, koronás oroszlán -, és a »Bidgária királya« elnevezés, amely Y. István (1270-1272) uralkodása alatt rögzül a magyar királyi címek felsorolásában. Bulgária szimbóluma három farkasfej. Megjelenhet még a nagy- vagy középcímeren a Szerbiát jelképező fekete vadkanfő, szájában nyíllal. Az újkori politikai változások nyomán kerül a címerképbe az önmagában is összetett erdélyi címer. A vörös sávval vágott pajzs felső mezejére kék alapon vörös nyelvű, aranycsőrű, fekete sast rajzoltak. A madártól jobbra aranyszínű nap, balra hold látható. Az alsó mezőbe hét vörös ormű várat helyeztek el. A sas a magyarokat, az égitestek a székelyeket szimbolizálja, míg az alsó mező várai a szászokra utalnak. A 19. században jelenik meg Fiume jelképe: vörös mezőben kétfejű sas áll kiterjesztett szárnyakkal, fején hercegi korona, jobb lába alatt szikla, bal lába alatt korsó, melyből víz ömlik ki. A magyar címer utolsó eleme Bosznia jelképe, a vörös mezőben kardot tartó kar már a 20. században kerül a pajzsra. (E területet eredetileg a nyitott leveles korona szimbolizálta, később alakul át Ráma címere Bosznia jelképévé.)

A hűbéres tartományok és az igénycímek felsorolása érzékelteti, hogy a magyar történelemben miért okozott annyi vitát és ellentétet nemzeti jelképünk használata. E területekre - bár egyszerre természetesen csak egy ország birtokolhatta őket - elméletileg a legkülönfélébb hatalmak tarthattak igényt. Bonyolítja a helyzetet, hogy Magyarország a Habsburg Birodalom részévé válik, és a császár egyben magyar király is. A korszak kulcskérdése, hogy az ország megtartja-e különállását, vagy örökös tartományként olvad be