Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)
Zsigmond (1387-1437) címerével díszített mázas kályhacsempe. A sas Brandenburgra utal, az uralkodó által alapított Sárkányrend jelképe öleli körül a pajzsot Az országnagyok kettőskeresztes pecsétje (1446). A Hunyadi János kormányzóságát megelőző, király nélküli időszakban a kormányzó országnagyok is a hagyományos címerábrázolást használják meg az illusztrátor: Károly Róbert seregei vágásos-liliomos zászló alatt vonulnak fel a csatamezön, egy másik hadilobogót kettőskereszt díszít. A királyi zászló hordozója már elesett, a kettőskeresztes zászló összetörve hever a lovak lábánál, a holtak között. A király öltözékén a különféle uralkodói szimbólumok együtt jelennek meg: mellén kettőskereszt, pajzsán vágásos-liliomos címer, sisakján strucctollak. Hasonló együttes látható a Képes Krónika címlapján, ahol Nagy Lajos képe alá a vágásos-liliomos, kettőskeresztes címert, és az Anjouk sisakdíszét, a patkót harapó struccot festik. Az 1380-as években a címer nemcsak uralkodói jelvény, hanem állami jel-Az országalma, az Anjou királyok vágásos-liliomos címerével. Itt jelenik meg együtt - bár nem egy címeren - a két legfontosabb elem: a kettőskereszt és a vágások ◄ «
