Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

képpé válik. így kerül az Anjou-kori országalmára a vágásos-liliomos címer, melynek aranyozott gömbjén kettőskereszt áll. Történeti címerünk két legfontosabb eleme itt már együtt szerepel, de még nem egy pajzson. Az elteijedt egyszerű keresztes formával szemben a kettőskeresztes országalma teljesen egyedülálló a korszakban, ekkorra a kettőskereszt a magyar szimbolika részévé válik. Ez is azt mutatja, hogy a címer nemzeti jellege erősödik.

A címer egy apró, de fontos eleme ugyanekkor szilárdul meg. A kettőskereszt eleinte talpazat nélkül, önmagában áll, a 13. század végétől azonban egyre gyakrabban hármas lóhere ívre helyezik. Ez még nem a későbbi címerek hármashalma, különösen nem annak plasztikus, valóságos halmot, vagy még inkább hegyet formázó változata. Kialakulását annak a heraldikai törekvésnek köszönheti, hogy a lebegő, talpazat nélküli címerelemeket aljzattal egészítsék ki. A gótikus ívelt forma jól illeszkedett a kettőskereszthez, és a

14. század közepe óta annak szerves része. A magyar heraldika egyik jellegzetes vonása, a természethűségre való törekvés; ez a kései gótika korában a hármas lóhereívet egyre plaszt ikusabbá, hamarosan zöld hármashalommá alakítja. Létrejön a címer jellegzetes színösszeállítása: vörös mezőben zöld hármashalom, a középső halmon ezüst, illetve fehér kettőskereszttel. Gyakran illesztenek a kettőskereszt tövéhez nyílt, leveles aranykoronát. Bár már II. András pénzein felbukkan ilyen korona, használata még a középkor végén sem következetes. Ez az apró részlet - sajátos módon - csak a címer újkori történetében lesz politikai kulcskérdés.

A történeti címer két legfontosabb alkotórésze, a vágások és a kettőskereszt tehát már a 14. századtól kifejlett formájában szerepel.

Mivel a városi privilégiumok uralkodói adományok, a királyi címert vagy ennek egyes elemeit nemritkán a városi címerekbe is felveszik. így például az esztergomi latinok pecsétjén az Árpádok vágásos címerét ábrázolják, míg a pecsétnyomó másik oldalán a várost jelképező palota és tornyos falrészlet jelenik meg. Buda 13. századi nagypecsétjére is vágásos pajzsmezőt vésnek. Ugyanígy királyi adományokra utal a kettőskereszt a városi címereken. Tata

15. századi pecsétjén először szerepel a kettőskereszt és a vágások együtt, egy címerpajzson. E címer valószínűleg az Anjouk korára vezethető vissza, mert a pajzson az Anjou liliomok is láthatók, amelyek eltűnnek a dinasztia-