Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)
É rtékelése Adolf Loos életműve különleges helyet foglal el a modern építőművészet kibontakozásának korában. Jelentősége ugyan általánosan elismert, értékelése mégis különféle, s gyakran nem is találó. Senki nem vonja kétségbe, hogy Loos a századforduló egyik leghaladóbb felfogású építésze volt, s az első világháború előtt épített művei az építészeti élvonalba sorolható alkotások. Irodalmi munkássága is ismert, főleg az Ornament und Verbrechen (A díszítés bűn) című 1908-ban keletkezett írása, melynek alapján Loos az építészeti díszítőelemek legádázabb ellenségének számít. Az építészettörténet tárgyilagos ítéletének azonban még más szempontokat is mérlegelnie kell, hogy Loos szerepét és életművét megfelelően értékelje. Életművét írásainak és alkotásainak egységében kell megítélni, mert az építész törekvéseinek és eredményeinek egybevetése az értékelés szempontjából elengedhetetlen. S ez az összehasonlítás feltétlenül Loos javára végződik, neki a gyakorlatban sikerült megvalósítania azt, amit írásaiban előre meghirdetett. Abban a szellemben dolgozott, melyből írásai is fakadtak. Éles ellentét választja el e téren pl. az általa sokat támadott kortárstól, Henry van de Veidétől, aki a tömegtermelés előnyeit hirdette, és többnyire a legegyénibb formákkal arra alkalmatlan termékeket alkotott. írásainak és munkásságának egysége hasonlít — a nála fiatalabb — Le Corbusier-éhez, aki kétségtelenül haladottabb felfogását mindig sikerrel ültette át a gyakorlatba. Loos erős egyéniség volt, sajátos elképzelései ennek az ellentmondásokkal telített korszaknak jellemző megnyilvánulásai. Talán éppen ezeknek az építészeti megújhodás éveiben szinte természetes egyéni vonásoknak az elemzésével, néhány — részben látszólagos — ellentmondás feloldásával juthatunk közelebb működésének találó jellemzéséhez. Adolf Loos szemléletének egyik alapvető eleme mélységes tisztelete, szinte rajongása az ókori építészet iránt. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy modern épületein gyakran alkalmaz antik elemeket, így oszlopokat és frízeket, sőt egyszer — a The Chicago Tribune pályázatnál — egész épületet dór oszlop alakjában kíván megépíteni. Tükröződik ez abban az értékmérésben is, mellyel korának tevékenységét a régi görögök és rómaiak — általa tökéletesnek ítélt — „egyensúlyi” helyzetéből ítéli meg: mai eszközökkel, mai körülmények között azok mit csináltak volna. Jellemző erre a felfogásra a kerékpárról alkotott véleménye: ez az új közlekedési eszköz olyan szerszám, melyet a régi görögök sem tudtak volna tökéletesebben megszerkeszteni. Az ókor iránti rajongása nemcsak
