Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
5.8. ábra. A Magyar Középponti Vasút Társaság első személykocsijainak jellegrajza Magyar középpponii vasút. Mindennapi menetrend 1846-dik évi Julim 15-étői Augustus 15-keig. Vastag betűkkel jelűit vonatok egyedül ünnep, és vasárnapokon érvényesek. Fuvarok, Equipagék és lovak stáüitísa további hirdetésig elmaradt. Kisdedek két éves komákig ölben tartva bérmentesek. Gyermekek két évtől tíz éves komákig minden osztályú kocsikban az árjegyzék szerinti ineuetbér felét fizetik. Minden utazd 25 fontnyi poggyászt bérmentesen vihet magával, hogyha ez ülőhelye alatt elfér A’ t. ez. utasok minden vonat indulása előtt legalább egy negyedórával megjelenni, valamint a' közben eső állomásokon a’ vonat érkezését / megvárni kéretnek. jJ A’ pénztárak 5 perczczet, a’ poggyász-szállitási hivatalok fé! érával az in- ** dutás előtt bezáratnak. 37. kép. A pest—váci vonal menetrendje és Nagy Gergely, akik Széchenyi István pártfogásával jutottak be a Bées—Gloggnitzi Vasút mozdonygyárába. A kb. 1:4 léptékű működőképes „modell” leginkább az ebben a gyárban készített korabeli mozdonyokra hasonlít. Mindezek ellenére a „Derű” amely csodálatos módon átvészelte a történelem viharait a Közlekedési Múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabja, a korai magyar közlekedéstechnika fejlődésének szimbóluma. Ma a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum vasúti kiállításán látható. A beszerzett személykocsik is jelentős fejlődést tükröznek. Nem hasonlítottak az első vasutak őstípusú kocsijaira: a közös alvázkeretre épített hintókra. Az Amerikában kialakult középátjárós, négytengelyű forgóvázas jármüvek voltak. Befogadóképességük 30—60 utas, tömegük 10—12 tonna, hosszuk 13,2 méter volt. Az ablakokat leereszthető bőrfüggönyökkel fedték be (üvegablakokat csak 1850—51-ben kezdtek beépíteni). A fűtésre melegvizes palackok, a világításra mécsesek és olajlámpák szolgáltak (5.8. ábra). Az első teherkocsik szintén négytengelyű, forgóvázas kivitelben készültek. Hordképességük 11 tonna, tömegük 8—10 tonna, hosszuk 10,4 méter volt. A forgóvázas négytengelyű kocsitípusok azonban ekkor még nem tudtak Európában véglegesen meghonosodni, az első magyar vasutakon is kiszorították őket az angol típusú két- és háromtengelyű kocsik. Csak jóval később, az évszázad második felében a vasúti forgalom és technika továbbfejlődése során - merült fel ismét a négytengelyü forgóvázas kocsik bevezetésének szükségessége. A pesti váci vonalon a személyforgalmat napi 3, ünnep- és vasárnap 4 vonatpár bonyolította le (37'. kép). A vonatok nem állomástávolságban, hanem meghatározott időközökben követhették egymást. A pálya mentén láttávolságra kosárjelzőket állítottak fel, amelyeket a pályaőrök kezeltek (38. kép). De a jelzéseket egyébként a vasút alkalmazottai csak kézi 5.9. ábra. Bain-féle mágnestűs távíró
