Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
mi-gazdasági viszonyoknak: a legnagyobb számban nagybirtokos főnemesek - így Széchenyi István is — szerepeltek, de mellettük már megtalálhatók a fejlődő kereskedelmi és ipari tőke képviselői is. Jellemző azonban, hogy nagyobb összeget általában nem kockáztattak: a legtöbb aláíró csak egy-két részvénnyel szerepelt. A vasutat — felhagyva azzal az eredeti gondolattal, hogy az a Pest Debrecen vonal egy szakaszát képezze — kifejezetten próbavasútként építették meg. A pesti Hatvani lineától (a mai Rákóczi út végétől) a kőbányai szőlőkig vezetett; innen kétfelé ágazva, a kőbányai téglaégetőket és kőfejtőket kapcsolta be a forgalomba azzal a céllal, hogy az építőanyagoknak a gyorsan fejlődő Pest városába történő szállításával jövedelmező vállalkozást létesítsenek (30. kép). A vasút megnyitása 1827. augusztus 20-án történt meg nagy ünnepség és a korabeli sajtó lelkes tudósításai mellett. A Hazai és Külföldi Tudósítások 1827. II. félévi 16. számában megjelent részletes beszámoló írta: „Szent István napján délután 5 óra tájban ment végbe azon nagy próba, mely a vasútnak alkalmatos voltát a teher szállításokra nézve igen szembetűnő képpen megbizonyította. Ő Tsász. kir. Fő Herczegsége, az Ország Nádora, Mária Dorothea Fő Herczegnével, az Udvari Dámákkal és Kamarás Urakkal, nem különben azon egész Deputációval. melly ezen szép munkának végbevitelében fáradoza, jelen volt. A sok ezer gyalogok, és számos úri hintóbán lévő nézők örömmel szemlélték ezen művet az ő tellyes állapotában, melyet eddig csak képzelni lehetett. Ő Fő Herczegsége hozzá tartozandóival, s a Deputációval, mellynek Elölülője Méltós. báró Wenkheim József Aradi Fő-Ispány Úr vala, a városi új Kőbányánál az ülésekre alkalmaztatott kocsikra, magyar színekkel ékesített két zászló elöl lobogván, felüle, és egészen a Kerepesi lineáig, egy ló által huzatva megérkeze. Itt az uraságok leszállván. 68 granatérosok, és közgyalogok egész tábori készülettel és 68 töltéssel terhelve, felültek a négy kotsira és így vissza a Kerepesi lineától 148 mázsa teherrel, ugyan azon ló által huzattattak.” Ezután kipróbálták a vasutat két ló által továbbított 10 kocsival. 448 mázsa áruval is, a Pest felé egyenletesen lejtő pályán „...oly könnyűséggel — írja a tudósító —, hogy még annyi terhet is el bírhatni látszanának... ez a példa a nagyobb utaknak készítésére buzdító ösztönül szolgálhat, minthogy ezen út 3900 ölnyire terjedvén, a nagyban való készítésnek lehetségét elégségesen megmutatja.” A „nagyban való készítésnek lehetségét” azonban a vasút egyáltalán nem bizonyította be. Hamarosan kiütköztek a konstrukció és a gyatra kivitel műszaki hibái: a sínek gyakran töredeztek, csakúgy, mint a puhafa építmény (keményfát Pesten nem tudtak beszerezni!), a kocsikat is szüntelenül javítani kellett. 30. kép. A pest—kőbányai lebegövasút 73
