Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
A nagy javítási költséget megtetézte, hogy Bodmer még a vasút megnyitása előtt váratlanul meghalt, s az általa felvett előlegből semmi sem került elő... Az előirányzottnál kétszer nagyobb építési költségekkel, az üzemeltetés váratlan kiadásaival szemben a bevételek is nagy csalódást okoztak. A vasútnak az első nyolc hónapban nagyon kevés szállítani valója akadt, s az is ráfizetéses volt, mert a kenyerüket féltő szekérfuvarosok konkurenciája miatt a fuvardíjakat alacsonyan kellett tartani. 1828 tavaszán már nyilvánvaló lett a vasút teljes kudarca. A március 20-i közgyűlés kimondta a vasút megszüntetését és felbontását, amit még abban az évben végre is hajtottak. A lebegővasút gondolata még egyszer felvetődött Magyarországon. 1828 elején Ullmann Móric pesti kereskedő beadvánnyal fordult a nádorhoz egy KÉT-ÉRTEKEZÉS A T E R H- SZEKEREK 1\ Ő L. UTAKRÓL ÉS AZON KÉRDÉSRŐL: VALLJON A’ HAJÓKÁZÓ CSATORNÁK, VAS- l.STi i.ToTTCTAk KÖZÜL, M HELYIKNEK ÉS MICSODA I SE TUEN KELLJEN AZ ELSŐSEGET ADNI? ANNAK MEGVIZSGÁLÁSA UTÁN: A' MOLDVA - VIZÉT LEHESSEN-E A' DUNÁVAL HAJÓ. KÁZÓ CSATORNÁVAL EGYESÍTENI • KI DOLGOZTA: VITÉZ GERSTNER FERENCZ, A’ Cs.Kir. Austr. Lropoí.» - Rksli - Vitézk , Cs. Kir. Professor, a’ Vízi-Építés Igazgatója, és tökb Ti imís-Társas ícok Tagja 's a’ t. MAGYARÁZTA, HASZNOS JEGYZÉSEKKEL KS EGY TOLDALÉKKAL ,,A’ VAS- UTAKRÓL“ MEGBÓVÍTETTE VARGHA JÁNOS, DipgomÁs Fóldmérő, és a’ kir. Magvak Országi Építő Fő- Igazgat,ás\áí. rkndsz. Praktik ans. (4 Léire metszeti RajzlábláLLci/ ) PESTEN, 182S. IVtrú/.iii T inti n e r J M. <\s K ;i i o I \ i Isti ,i n ________________Kőit V' itt oinintii • liitt'/.fliliiii________________ Győr—Moson között megépítendő ilyen vasút ügyében, azonban a vállalkozás nem valósult meg. Az első magyar vasút történetéhez tartozik még, hogy Bodmerék szabadalmát 1829-ben törölték, megállapítva, hogy nem eredeti találmány. A pest—kőbányai próbavasút bukása késleltette a magyarországi vasútépítések megindulását. Bizonyára szerepe volt abban, hogy 11 évig kellett az újabb kezdeményezésre várni. Széchenyi István szavai jól jellemzik ezt a negatív eredményt: „.. .a próba, ha nem sikerül is, nem árt, de én azt hiszem, ha sokat próbálgatunk, ami nem sikerül, az többé nem lesz próba, hanem lesz tétova; ez pedig már árt. útját vágja a helyes vállalatnak is, és úgy járunk vele, mint a pest—kőbányai vasúttal...” A pest -kőbányai lebegővasúttal azért volt érdemes kissé részletesebben foglalkozni, mert történetében, mint cseppben a tenger, híven tükröződnek a 19. század elejének magyar társadalmi-gazdasági és közlekedési viszonyai. A feudális kötöttségek lazulására, a tőkés fejlődés további kibontakozására, az ipar és a kereskedelem fejlődésére volt szükség ahhoz, hogy Magyarországon az állapotok megérjenek a korszerű közlekedési eszköz: a vasút honfoglalására. Az 1825 utáni években a vasúti technika, a vasútügy fejlődése — mint láttuk - külföldön már erőteljesen kibontakozott. A vasútépítések hírei, a terjedő szakirodalom lassan Magyarországon is a vasútépítést tette a közlekedésfejlesztés központi kérdésévé. A vasúti pálya építésének tudnivalói csakúgy, mint a gőzgépekre vonatkozó ismeretek helyet kaptak a legfejlettebb országok műszaki felsőoktatásában. Az első magyar nyelvű szakkönyv sem váratott sokat magára. Vargha János {1798- -1850) földmérő lefordította és 1828-ban megjelentette az előzőekben már említett Frantisek Josef Gerstner prágai professzor 1813-ban kiadott német nyelvű müveit a következő címen: „Két értekezés a terh-szekerekről. utakról és azon kérdésről valljon a hajókázó csatornák, vas- és töltött utak közül mellyiknek és micsoda esetben kelljen az elsőbbséget adni? Annak megvizsgálása után: A Moldva — vizét lehessen-e a Dunával hajókázó csatornával egyesíteni?” Vargha ehhez toldalékként csatolta kis, 64 oldalas saját müvét ,,a' vas-utakról” — az első magyar nyelvű vasúti szakkönyvet —, amelynek anyaga „a leg bizonyosabb kútfőkből” származott (31. kép). Igen érdekes és jellemző, hogy Vargha munkája kemény bírálatban részesült a híres vízépítő mérnök. Vásárhelyi Pál (1795—1846) részéről. A Tudományos Gyűjtemény 1830. évi IX. kötetében ezt írta: „...hogy a’ vas-utak a’ csatornái és folyó vízi közösülés felett az elsőséget általában elnyerjék, gondolni sem lehet; mindazonáltal örülnünk kell, hogy a' kereskedés és gazdaság előmozdítására ezzel is több eszközök szolgáltatnak kezünkhöz, mellyek közül az előforduló esetekben a célirányosabbat választhatjuk.” Majd: 74 31. kép. Az első magyar nyelvű vasúti szakkönyv címlapja
