Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 4. Az elsők a kontinensen és Észak-Amerikában
úti vonalak voltak üzemben Lyon körzetében. Itt kapott először szerepet a gőzmozdony is. A Saint- Étienne- Lyon lóvasút Givors- Rive-de-Gier szakaszán állították forgalomba 1829-ben Marc Seguin (1786—1875) mérnök igen érdekes gőzmozdonyait (4.7. ábra). Seguin behatóan tanulmányozta a 20-as évek angol mozdonyait és arra törekedett, hogy azok hatásfokát megjavítsa. E célból a kazánba nagyszámú túzcsövet épített be, miként valamivel később George Stephenson és Henry Booth tette a „Rocket”-nél. Jármüvének különös formát adtak a szerkocsira helyezett hatalmas fújtatok, amelyeket börtömlő kapcsolt össze a tüztérrel. Franciaország első, eleve gőzüzemre épült 16 km-es közforgalmú vasútját Párizs és Saint-Germain között 1837. augusztus 24-én nyitották meg (4.8. ábra). A vasutat a híres Rothschild bankház finanszírozta, az építést Emile Pereire (1800—1875) irányította. A mozdonyok ugyancsak Angliából jöttek, a leedsi Fenton. Murray és Jackson cég szállította őket. Nagyon hasonlitottak Stephenson kéttengelyű „Planet"jére. amely azonban ekkor már túlhaladott típus volt a Belgiumban és Németországban üzembe állított háromtengelyü „Patentee”-típushoz képest. A vonal ünnepélyes megnyitásán a királyi család is részt vett: Maria Amália királynő és Lajos Fülöp király három fia. A megnyitást itt is fényes bankett követte, melyet Rothschild báró adott. Ekkor történt, hogy - mivel a menet késett — a szakács egészen kétségbeesett, mert a főtt burgonya teljesen kihűlt. Mindent egy lapra téve forró olajba öntötte az egészet, és meglepve tapasztalta, hogy a burgonya pirosra sülve teljesen újjászületett, s az egész vendégsereg kitűnőnek találta az újdonságot, így járult hozzá a vasút a gasztronómia fejlődéséhez... De nemcsak az étlapokat - az írók, költők és a színházi szerzők, a rajzolók és a festők témavilágát is gazdagította a vasút, igen széles skálán: a gúny és a humor hangjától a dicséret és a lelkesedés zengő ódájáig. A vasút visszavonhatatlanul belépett Párizs életébe, művészvilágába is. Jellemző például Téophile Gautier (1811 1872) neves francia költő, író és kritikus véleménye, aki cikkében beszámolt az első francia vasúton tett utazása során átélt.,borzalmakról". Szerinte „a vasútnak csak mint tudományos kísérletnek van értéke, különben nem egyéb érdekes ipari játékszernél... Ha pedig a francia vasutak valóban olyan mértékben fognak kiterjeszkedni. mint azt ma néhány lelkes álmodozó képzeli, honnan vesznek majd elegendő szenet a mozdonyok fűtéséhez?... A vasút egyáltalában nem olyan jó gyerek, mint amilyennek mutatja magát..." A fülkékben lévő figyelmeztető táblák szövegét pedig metsző gúnnyal így komponálta át: „1. Az utasok, akik adnak valamit a fejükre, kéretnek azt nem kidugni a robogó vonatból, mert ellenkező esetben leguillotinozzák őket. 2. A kocsi belsejében nem szabad mozogni, köhögni vagy vakaródzni. mert a vigyázatlanok egy zökkenésnél könnyen kirepülhetnek a pályatestre, ahol pedig a kerekek ugyancsak apró darabokra guillotinozzák őket. 3. Dohányozni tilos, mert a mozdony nem tűri el, hogy más halandók is füstöljenek. 4. Kutyáknak tilos az utazás, mert félő, hogy ugatásuk megijeszti a mozdony lóerőit. 5. Aki egy utazásra szánja el magát, lássa el poggyászát megfelelő mennyiségű ideg- és gyomorfájdalom elleni gyógyszerekkel, puha párnákkal, hogy a rázkódás következményeit és fájdalmait sikeresen elviselhesse. 6. Tanácsos koplalni az utazás előtti napon, mert legalább nem teszi ki magát a tengeri betegség veszedelmének.” Különösen szörnyű, ha a vonat alagúton halad át. „A feneketlen sötétség olyan erkölcstelen, hogy ilyet csak a vasút találhatott ki magának. Nem is értjük, hogy miként merészkedhetett egy magára valamit adó polgárnő vagy polgárlány utasként erre az új, de annál erkölcstelenebb közlekedési találmányra felszállni.”... (Popper József közlése a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1929. évi 6. számában). Amikor Gautier ezt írta. 26 éves volt. Később azonban maga is igen sokat utazgatott — vasúton. A Párizs—Saint-Germain Vasút megnyitását megelőzően. 1833-ban a kormány félmillió frankot szavazott meg egy országos vasúthálózati terv kidolgozására, mely néhány év alatt elkészült és a törvényhozás elé is került. Előirányozták Párizst a belga határral és Bordeaux-val. valamint a Fyont Marseille-jel összekötő vonalak építését. De a rendszer kérdése magán- vagy államvasút? — csak 1842-ben, az újabb országgyűlésen dőlt el. amikor is egy sajátos vegyes rendszer mellett döntöttek, amely lényegében kompromisszumos megoldás lett a két véglet és annak hívei között. E szerint az állam vállalja a kisajátítás, az alépítmény, az épületek és a műtárgyak építésének költségeit, majd a félig kész vasutat átengedve a vállalkozónak, utóbbitól várja a felépítmény megépítését, a járművek beszerzését és a vasút üzemeltetését. Ezt követően Franciaországban is kitört a vasútépítési láz, hatalmas spekulációs hullám kezdődött a vasúti papírokkal, de kevés gyakorlati eredményt hozott. Az 1847-ben bekövetkezett gazdasági válság, majd az 1848-as februári forradalom nyomán a vasútépítés egy időre teljesen megtorpant. így azután a francia vasúti hálózat csak 1852—58 között indult igazán fejlődésnek, hat nagy vasúttársaság megalakulásával, amelyeknek forgalmi területei egymástól jól elhatárolódtak. Ekkor épültek ki az ország legfontosabb vonalai (22. kép), Párizsból kiindulva a belga, német, spanyol határig, Lyonon át Marseille-ig, valamint az Atlanti-óceánig, a La Manche-csatornáig (4.9. ábra).
