Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
15. kép. Menetjegy a Stockton— Darlington Vasúton Stockton TO Darlington.-------------— s » 1*0. Second Class, | # day of S§4 to hold thi* Ticket tiiI called for. S i D 150 REPLICA szöröződését. Az általa kiszolgált szénbányák termelése néhány év alatt az ötszörösére növekedett mivel az eladható szénmennyiséget a szűk szállítási kapacitás többé nem korlátozta. Ezért tekintik sokan a vasút születésnapjának 1825. szeptember 27-ét, a Stockton Darlington Vasút megnyitásának napját. 1975 őszén nagyszabású rendezvénysorozat keretében ünnepelték meg Nagy-Britanniában a vasút 150 éves jubileumát. Ennek keretében Shildonban, a Stockton Darlington Vasút egyik állomásán nagyszabású kiállítást és mozdony-kavalkádot rendeztek, ahol 34 működő történelmi gőzmozdony vonult fel mintegy 300 000 néző előtt. Ugyanekkor nyitották meg Yorkban az új, modern Nemzeti Vasúti Múzeumot (National Railway Museum), a londoni Science Museum filiáléjaként. Liverpool—Manchester A vasútügy fejlődésének kővetkező, döntő eseménye a Liverpool—Manchester Vasútnak, a világ első, kizárólag gázüzemre berendezett közforgalmú vasútiéinak megépítése és megnyitása, ami egyben a két Stephenson életútjának másik, világra szóló sikert hozó állomása is volt. Az angol ipari és kereskedelmi fejlődés során különösen nagy szerepet játszott Liverpool mint tengeri kikötő, az ország belsejében fekvő városok közül pedig Manchester, nagyszámú ipartelepével. A tengerentúlról érkező nyersanyag Liverpoolon keresztül jutott el Manchesterbe, s a manchesteri kiviteli áruk ugyancsak ezt a kikötőt vették igénybe. A két város közötti közlekedés megjavítására az érdekelt gazdasági körök már régóta törekedtek. Mint az előzőekben láttuk, a 18. század közepétől csatorna kötötte össze a két vidéket. Ennek elégtelen kapacitása, valamint a csatornavállalatok működésével kapcsolatos panaszok miatt, de nem utolsó sorban a lóvasutakkal szerzett kedvező tapasztalatok alapján 1821-ben az érdekelt kereskedők egy csoportja elhatározta, hogy vasutat létesít a két város között. Most azonban már nem arról volt szó, hogy egy helyi jelentőségű vasút épüljön, amely zömében iparvasúti feladatot tölt be, mint a London melletti Surrey Vasút, vagy akár a Stockton Darlington Vasút. A gazdag és befolyásos pénzemberek csoportja őket később az üzleti világban csak mint „Liverpool Party”-t emlegették - igazi „nagyvasutat” kívánt építtetni, közforgalomra, személy- és áruszállítással. S noha a vontatási mód tekintetében az építtető csoport még korántsem foglalt állást, a gőzmozdony mint lehetőség - ebben az időben már a közvéleményt erősen foglalkoztatta. Amikor a törvényjavaslat is elkészült a két város közötti vasút építésére, az ügy hatalmas vihart kavart fel. Az ellenfelek között igen nagy befolyású érdekcsoportok voltak. Elsősorban a csatornatulajdonosok féltették monopóliumaikat csakúgy, mint a közúti vámbérlők és a postakocsisok a jövedelmüket. Az érdekelt földbirtokosokkal is nehéz harcot kellett vívni a szükséges földterület kisajátítása érdekében. Valóságos rágalomhadjáratot indítottak a vasút ellen. A sajtó és a külön terjesztett röpiratok segítségével csatasorba állították a maradi közvéleményt is, és súlyos vádakkal illették a gőzmozdonyt, „az ördög szövetségesét". Azt írták például, hogy a kazánok felrobbannak és megölik az utasokat; s ha ez nem is történik meg, a mozdony füstjétől az emberek és a madarak megfulladnak; az utasok de még azok is, akik az ördögi sebességgel száguldó masinákat nézik előbb-utóbb elmebajosok lesznek; a vonatoktól megrémült tehenek teje elapad stb. stb. Európa-szerte „felelősségtől áthatott” politikusok, „tudós” orvosok és a minden újítástól rettegő fejedelmek hadakoztak az új géppel szemben. Sőt, támadásokat is szerveztek a tervezők, építők és a vasutasok ellen. Mindhiába. Voltak ugyanis a tervnek okos védelmezői is. Egy 1824-ből való írás például így érvelt: „Minden találmány ellenzőkre talált, és mégis minden találmány utat tört magának... Midőn 1765-ben csatornákat terveztek, számos pamflet jelent meg, amelyek a csatornákat veszélyeseknek hirdették... És mi lett a csatornák eredménye? A kereskedelem és az ipar felvirágzott. .. A csatornák jótéteménnyé váltak az ország számára, mint azelőtt a közutak és a teherszállító lovak voltak...” A társaság többféle vonalvezetési változatot dolgoztatott ki; egy ízben a parlament el is vetette a javaslatot. Végül is a George Stephenson által kidolgozott és más szakértők bevonásával átdolgoztatott tervet fogadták el 1826-ban. Az új vonal valamivel délebbre feküdt, mint a Stephenson-féle eredeti. A vonalvezetés jellegzetessége, hogy a nagy emelkedőket igyekeztek elkerülni, még a költséges földmunkák és építmények árán is - hogy az adhéziós vontatásnak ne legyen akadálya. 37
