Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
Az első komoly balesel John Scott Russel (1808 1882) mérnök egyik gőzkocsijával történt 1834. július 29-én Skóciában, a Glasgow Paisley járat útvonalán. A gyűlölködő úttulajdonosok kőrakást hordtak az útra. hogy akadályozzák a gőzkocsi közlekedését. A mintegy 30 km/h sebességgel közlekedő jármű nem tudott megállni, az ütközéskor a kazán felrobbant, és öt ember meghalt. Ennek és más baleseteknek, meg persze az újjal szembeni bizalmatlanságnak, nem kevésbé a lófogatú fuvarosok és a postakocsisok konkurenciaharcának eredménye lett az 1836. évi hírhedt „Locomotion Act” című törvény. Ez előírta, hogy a gőzkocsi a városban legfeljebb 2, a városon kívül 4 mérföld óránkénti sebességgel haladhat, és a jármű előtt egy embernek kell mennie vörös zászlóval vagy lámpával. Ezenfelül minden kocsis megállíthatta a gőzkocsit, egyszerűen csak az ostorát kellett feltartania. Ezt a törvényt csak 1896-ban sikerült eltöröltetni, amikor Európa más országaiban a közúti gépkocsi már nagy fejlődésnek indult, s ez volt a fő oka annak, hogy az angol autóipar sokáig nem tudta más országokét utolérni. Ami pedig a gőzkocsit illeti, egy darabig még tovább haladt a fejlődés útján, majd, amikor a gőzüzemű vasútnak mint a modern tömegközlekedés eszközének diadala teljessé vált, lassan kiszorult a forgalomból. Mint az egyéni közúti közlekedés eszköze pedig a gőzkocsi valójában nem is tudott kifejlődni. Ehhez a nehézkes gőzgép helyett új erőgépre: a belső égésű motor megszületésére kellett várni. A gőzüzemű közúti jármű korszaka - noha a közlekedés technikai fejlődése szempontjából zsákutcának bizonyult mégsem múlt el haszontalanul. Számos tapasztalat halmozódott fel. új szerkezeti megoldások születtek, amelyeket később főleg az automobil kifejlesztésénél lehetett hasznosítani. Emellett az önjáró gőzgépet más területeken mint gőztraktor, gőzfecskendő, gőzhenger stb. - sok helyen hasznosították. Gőzmozdonyok a vaspályán: Trevithicktöl Stephensonig Miként maga a vaspálya, a gőzmozdony is a bányákban és a kohómüvekben született meg, elsőként ezek termelését, üzemi szállításait szolgálta. Mindazok, akik a gőzgépnek a vaspályákon való felhasználására gondoltak, főként ezt a célt tartották szem előtt hiszen elsősorban itt volt szükség a nagy tömegek minél gazdaságosabb mozgatására. Az első, aki ezt a gyakorlatban is megpróbálta, Richard Trevithick volt, aki — mint láttuk — a közúti gőzkocsival történt kísérletezéseit melléfogásnak tekintette. Az 1800-as évek elején a dél-walesi Penydarrenben gépészkedett, és a gőzgépek továbbfejlesztésén dolgozott. Ebben az időben általában kétségbe vonták, hogy olyan erős gőzüzemű jármüvet lehetne építeni, mely a bányákban és a kohómüvekben hasznosítható. Trevithick azonban más véleményen volt lelkesen hitt a gőzmozdony eszméjében. Egy fogadás is serkentette a probléma megoldására. A penydarreni vasmű tulajdonosa fogadott egy szomszédos kohómű tulajdonosa ellenében. Azt állította, hogy lehetséges egy önjáró géppel a vaspályán, Penydarrenből a közel 16 km-re lévő Abercynonba tíz tonna vasat elvontatni. A tét 500 guinea volt (525 aranyfont). Trevithick 1803-ban épített gépével vállalta a feladatot, és új gépe a világelső vaspályán futó gőzmozdonya - teljesítette is. E történelmi eseményre 1804. február 21-én került 3.14. ábra. Trevithick első gőzmozdonyának rekonstruált képe 30
