Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig

Nem kétséges, hogy Cugnot gőzkocsija a gőzmoz­dony és az automobil közös ősének tekinthető. Cugnot kezdeti sikerén felbuzdulva a 18. század végétől a feltalálók hosszú sora látott neki, hogy hasz­nálható gőzkocsit szerkesszen. Noha az első gőzkocsi Franciaországban született, a kifejlődése Angliában következett be. ahol az ipar fejlettsége és az univerzális gőzgép kialakulása a leg­jobb feltételeket biztosította a szárazföldi gépjármű tökéletesítéséhez. Természetes, hogy magát Wattot, az univerzális gőzgép megalkotóját is foglalkoztatta ez a feladat, hiszen a korabeli postakocsihoz képest a gőzkocsi nagyobb sebességgel és teljesítőképességgel kecsegte­tett. 1784-ben. amikor Watt közzétette a gőzgép kifej­lesztésére vonatkozó eredményeit, ezt irta: „Hetedik új felfedezésem olyan gőzgépekre vonatkozik, ame­lyek alkalmasak személyeket, árukat vagy más tár­gyakat egyik helyről a másikra vinni, mely esetben természetesen a gépnek is mozgónak kell lennie.” ...Ezután következik az alacsony nyomású gép leírá­sa. Ez irányú kísérleteit munkatársával, Murdockka] folytatta, de első próbálkozásaik nem vezettek gya­korlati eredményre. Watt fel is hagyott velük. Murdock azonban - akinek munkásságát egyéb­ként a stabil gőzgépek szerelésének irányítása jófor­mán teljesen lekötötte nagy érdeklődést mutatott a gőzvontatás iránt. Kedvtelésből több működő jár­­műmodellt is szerkesztett. 1784. évi kis kocsija alig volt nagyobb egy lábnál, kazánja alatt spirituszlámpa égett (3.12. ábra). Egyszer úgy hírlett —, amikor munkájából este hazatért, kipróbálta kis gépét a falu templomához vezető úton. A jármű gyors mozgásba jött. s a feltaláló nem tudta követni. Csakhamar két­ségbeesett kiabálásra lett figyelmes, amely a helybeli tisztelendő úrtól eredt, aki a sistergő tüzes masinát látva, rémületében azt hitte, hogy magával a sátánnal találkozott. 3.12. ábra. Murdock közúti gözkocsija Murdock, miután a 90-es évek elején más működő modelleket is épített, rövidesen ugyancsak abbahagy­ta ezt a tevékenységet. A kisméretű, modelljellegű kísérleti jármüvek szer­kesztésével ezekben az években többen foglalkoztak, főként Angliában, de már Amerikában is. így 1786- ban William Symington készített Skóciában egy gőz­­kocsimodellt, de később érdeklődése - mint láttuk - a gőzhajózás megoldása felé fordult. 1788-ban Robert Fourness épített Halifaxban egy kis gőzkocsit. Ugyanebben az évben Nathan Read Amerikában, Massachusettsben tervezett két vízszintesen fekvő hengerrel egy gőzkocsit. Oliver Evans (1755—1819), a nagynyomású gőzgép egyik kifejlesztője pedig 1787-ben kapott szabadalmat Marylandben gőzkocsira. 1803-ban gőzkotrót is épí­tett, és — nagy előrelátásról téve bizonyságot egy közúti gőzkocsi vállalat tervezetét is kidolgozta. A sok kísérletező között ezekben az években Ri­chard Trevithick (1771—1833), a nagynyomású gőz­gép másik úttörője érte el a legjelentősebb eredménye­ket. Délnyugat-Angliában született egy ottani ónbá­nya kapitányának gyermekeként, és bányagépész, majd vezető mérnök lett. Éveken át ő is kis gőzkocsi­­modelleket szerkesztett, 1801-ben pedig elkészítette rokonával. Andrew Viviannel társulva — első négy­kerekű közúti gőzkocsiját, a cornwalli Camborne vá­roskában. Feljegyezték, hogy amikor Trevithick gépét bemu­tatta, az emberek azt suttogták, hogy „az ördöggel lépett szövetségre”. Mégis akadtak vállalkozó szelle­mű, kíváncsi emberek, akik helyet foglaltak a feltaláló kocsijában. Amikor bebizonyosodott, hogy a „tűzko­­csi” minden segítség nélkül, „magától” gyorsan és partnak felfelé is halad, óriási lelkesedés tört ki. A di­csőség azonban nem tartott sokáig. Néhány nap múl­va a pöfögő masina kormánykereke egy döccenőnél eltörött, a gép nekifutott egy ház falának és kissé megrongálódott. Az egyik résztvevő visszaemlékezése szerint ekkor a vidám társaság „egy közeli vendégfo­gadóban ült össze, hogy libapecsenyével és megfelelő italokkal erősítse meg magát, megfeledkezve a gépről, amelynek vize felforrott, a vas vörösen izzott, és sem­mi sem maradt a gépből és a házból, ami éghető volt.” A vidám és ötletdús Trevithick azonban nem vette tragikusan az esetet. 1802-ben sikerült Viviannel közösen - szabadalmat kapnia a gőzkocsira. A kö­vetkező évben már új jármüvet mutattak be London utcáin, amely jelentős sikert ért el, óránként 8 10 km/h sebességgel haladt. Ennek a járműnek hatalmas hátsó kerekei voltak, és a futómű zárt kocsiszekrényt hordozott (3.13. ábra). Útközben nekiütközött egy kerítésnek, de nagyobb baj nem történt. A bemutatót több tudós személyiség is megtekintette, köztük a . világhírű vegyész, a Davy-lámpa feltalálója, Humph­rey Davy (1778—1829) is, aki nagy jövőt jósolt a találmánynak. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom