Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
Nem kétséges, hogy Cugnot gőzkocsija a gőzmozdony és az automobil közös ősének tekinthető. Cugnot kezdeti sikerén felbuzdulva a 18. század végétől a feltalálók hosszú sora látott neki, hogy használható gőzkocsit szerkesszen. Noha az első gőzkocsi Franciaországban született, a kifejlődése Angliában következett be. ahol az ipar fejlettsége és az univerzális gőzgép kialakulása a legjobb feltételeket biztosította a szárazföldi gépjármű tökéletesítéséhez. Természetes, hogy magát Wattot, az univerzális gőzgép megalkotóját is foglalkoztatta ez a feladat, hiszen a korabeli postakocsihoz képest a gőzkocsi nagyobb sebességgel és teljesítőképességgel kecsegtetett. 1784-ben. amikor Watt közzétette a gőzgép kifejlesztésére vonatkozó eredményeit, ezt irta: „Hetedik új felfedezésem olyan gőzgépekre vonatkozik, amelyek alkalmasak személyeket, árukat vagy más tárgyakat egyik helyről a másikra vinni, mely esetben természetesen a gépnek is mozgónak kell lennie.” ...Ezután következik az alacsony nyomású gép leírása. Ez irányú kísérleteit munkatársával, Murdockka] folytatta, de első próbálkozásaik nem vezettek gyakorlati eredményre. Watt fel is hagyott velük. Murdock azonban - akinek munkásságát egyébként a stabil gőzgépek szerelésének irányítása jóformán teljesen lekötötte nagy érdeklődést mutatott a gőzvontatás iránt. Kedvtelésből több működő járműmodellt is szerkesztett. 1784. évi kis kocsija alig volt nagyobb egy lábnál, kazánja alatt spirituszlámpa égett (3.12. ábra). Egyszer úgy hírlett —, amikor munkájából este hazatért, kipróbálta kis gépét a falu templomához vezető úton. A jármű gyors mozgásba jött. s a feltaláló nem tudta követni. Csakhamar kétségbeesett kiabálásra lett figyelmes, amely a helybeli tisztelendő úrtól eredt, aki a sistergő tüzes masinát látva, rémületében azt hitte, hogy magával a sátánnal találkozott. 3.12. ábra. Murdock közúti gözkocsija Murdock, miután a 90-es évek elején más működő modelleket is épített, rövidesen ugyancsak abbahagyta ezt a tevékenységet. A kisméretű, modelljellegű kísérleti jármüvek szerkesztésével ezekben az években többen foglalkoztak, főként Angliában, de már Amerikában is. így 1786- ban William Symington készített Skóciában egy gőzkocsimodellt, de később érdeklődése - mint láttuk - a gőzhajózás megoldása felé fordult. 1788-ban Robert Fourness épített Halifaxban egy kis gőzkocsit. Ugyanebben az évben Nathan Read Amerikában, Massachusettsben tervezett két vízszintesen fekvő hengerrel egy gőzkocsit. Oliver Evans (1755—1819), a nagynyomású gőzgép egyik kifejlesztője pedig 1787-ben kapott szabadalmat Marylandben gőzkocsira. 1803-ban gőzkotrót is épített, és — nagy előrelátásról téve bizonyságot egy közúti gőzkocsi vállalat tervezetét is kidolgozta. A sok kísérletező között ezekben az években Richard Trevithick (1771—1833), a nagynyomású gőzgép másik úttörője érte el a legjelentősebb eredményeket. Délnyugat-Angliában született egy ottani ónbánya kapitányának gyermekeként, és bányagépész, majd vezető mérnök lett. Éveken át ő is kis gőzkocsimodelleket szerkesztett, 1801-ben pedig elkészítette rokonával. Andrew Viviannel társulva — első négykerekű közúti gőzkocsiját, a cornwalli Camborne városkában. Feljegyezték, hogy amikor Trevithick gépét bemutatta, az emberek azt suttogták, hogy „az ördöggel lépett szövetségre”. Mégis akadtak vállalkozó szellemű, kíváncsi emberek, akik helyet foglaltak a feltaláló kocsijában. Amikor bebizonyosodott, hogy a „tűzkocsi” minden segítség nélkül, „magától” gyorsan és partnak felfelé is halad, óriási lelkesedés tört ki. A dicsőség azonban nem tartott sokáig. Néhány nap múlva a pöfögő masina kormánykereke egy döccenőnél eltörött, a gép nekifutott egy ház falának és kissé megrongálódott. Az egyik résztvevő visszaemlékezése szerint ekkor a vidám társaság „egy közeli vendégfogadóban ült össze, hogy libapecsenyével és megfelelő italokkal erősítse meg magát, megfeledkezve a gépről, amelynek vize felforrott, a vas vörösen izzott, és semmi sem maradt a gépből és a házból, ami éghető volt.” A vidám és ötletdús Trevithick azonban nem vette tragikusan az esetet. 1802-ben sikerült Viviannel közösen - szabadalmat kapnia a gőzkocsira. A következő évben már új jármüvet mutattak be London utcáin, amely jelentős sikert ért el, óránként 8 10 km/h sebességgel haladt. Ennek a járműnek hatalmas hátsó kerekei voltak, és a futómű zárt kocsiszekrényt hordozott (3.13. ábra). Útközben nekiütközött egy kerítésnek, de nagyobb baj nem történt. A bemutatót több tudós személyiség is megtekintette, köztük a . világhírű vegyész, a Davy-lámpa feltalálója, Humphrey Davy (1778—1829) is, aki nagy jövőt jósolt a találmánynak. 28
