Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig

3.10. ábra. Stevin vitorlás közúti kocsija 3.11. ábra. Evan „Aeolus”-a vasúti pályán Angliában is, olyan vidékeken, ahol a szélviszonyok kedveztek e kísérleteknek. Amikor pedig a vaspálya már kifejlődött, vitorlás vasúti kocsikkal is kísérleteztek. Ilyen volt a Thomas Evan által épített Aeolus” (3.11. ábra). Ez a csónak formájú kosár, négykerekű alvázon, kedvező hátszél­ben, 24 utassal 19 km/h sebességet ért el. Ellenszélben persze nem volt használható, oldalszélben pedig ve­szélyessé vált. Egy alkalommal eltört az árboc, és az utasok kiestek. Sem az emberi erővel mozgatott kocsik, sem a vi­torlás szárazföldi jármüvek nem oldották meg a szá­razföldi „gép”-kocsi problémáját. Az előbbiről kide­rült, hogy az emberi izomerő csak egészen könnyű jármüvek kerékpár, tricikli továbbítására elég­séges. A széllel hajtott jármüvek pedig a szárazföldön ugyancsak nem váltak be, nemcsak azért, mert szél­csendben vagy ellenszélben nem működhettek, de azért sem, mert az országutakon nem lehetett ügy lavírozni, mint a széles vízfelületeken: a vitorlás kocsi kormányozhatatlannak bizonyult. A feltalálók, a kí­sérletezők csak az izomerőnél nagyobb erőkifejtésre képes, de az ember által ellenőrizhető erőgépben: a gőzgépben reménykedhettek. Arra, hogy a gőz feszítőerejét - - és a sűrített levegőt járműhajtásra is fel lehetne használni, a 15—16. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom