Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A holnap vasútja - 15. Új, kísérleti rendszerek
15.8. ábra. Pályaszint alatti csatorna útján vezetett városi vasút: balról Zipernowszky szabadalma 1889-ből. jobbról a Terra-Foil rendszer javaslata 1971-ből 15.9. ábra. A Teletrans jármű és a cső egy szakasza A Moszkva -Észak-Kaukázus közötti személyforgalom céljára 300 km/h csúcssebességre építendő expressz-vasútvonal légpárnás megoldására is dolgoztak ki terveket. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a kötöttpályás távolsági közlekedésben a 400—500 km/h csúcssebesség felé tartva, különböző hajtási és alátámasztási rendszerek, illetve ezek kombinációjával létrehozott kísérleti eszközök állnak versenyben egymással. Ma úgy tűnik, hogy a kötöttpályás légpárnás járművekkel szemben a mágnespárnás, LIM-hajtású rendszer van előnyben. A csövasúti megoldások egyelőre meglehetősen utópisztikusnak tűnnek. A jövő kötöttpályás közlekedési eszközeinek körképe nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a városi és elővárosi közlekedés korszerűsítésére kidolgozott új kísérleti rendszerekről. Ezen a területen a cél merőben más, mint a távolsági közlekedésben. Nem a nagy sebesség elérésére törekszenek, noha az elkülönített pálya következtében a menetidő jóval rövidebb lehet, mint a felszíni egyéni és tömegközlekedési eszközök használatánál. Ezeknek az új rendszereknek kialakítása azokra a nehézségekre vezethető vissza, amelyekkel a modern városi közlekedésben lépten-nyomon találkozunk. Az új megoldások főbb közös céljai közé tartozik az útfelszíni zsúfoltság csökkentése a kisebb helyigény révén; a teljesítőképesség növelése; a gazdaságosság fokozása; az utazási kényelem növelése; az eljutási idő lerövidítése; a kisebb levegőszennyezés és zajártalom; az automatizált üzem előnyeinek kihasználása; a városképi szempontok fokozott érvényesitése. Nagy általánosságban e célok úgy foglalhatók össze, hogy az új eszközök feltalálói a kötetlen egyéni közlekedés és a tömegközlekedés előnyeit kívánják egyesíteni, egészséges kompromisszumok árán, nagy mértékben alkalmazkodva a konkrét város helyi viszonyaihoz. Az ilyenféle tervek és ötletek száma ma már több száz; közülük persze nem egy egészen utópisztikus jellegű. Egy részüket a gyalogos forgalom számára dolgozták ki, mint amilyenek a különböző mozgólépcsők és mozgójárdák, főleg nagy városi csomópontok, repülőterek számára. Más részük a gépkocsik és autóbuszok elektronikusan vezérelt kötöttpályás vezetését kívánják megoldani. Alább néhány olyan új megoldást mutatunk be, amelyeket különleges vasútoknak tekintünk, és amelyek szakaszos üzeműek. A csekély számú új, kötöttpályás, útfelszíni rendszer közül érdekes az amerikai Hartz-féle javaslat 1971-ből: a Terra-Foil megoldás, amely a túlterhelt közúti felület miatt 4,5 m magas oszlopra helyezi a 30 személyes kocsit, pályaszint alatti csatornás vezetéssel. Elvben hasonló Zipernowsky Károly 1889-ben szabadalmazott rendszere, noha a kocsi a pályatesten mozgott; ez a Király (ma: Majakovszkij) utcán vezetett volna a Városligetbe (15.8. ábra).
