Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Évszázadunk vasútja - 11. A korszerű pálya és állomásai

115. kép. A Victoria pályaudvar Bombayban (1896) 116. kép. Volgograd pályaudvara (1953) 114. kép. Chicago régi pályaudvara (1880) * rí ábra). Az állomásokat általában a város szélén építet­ték. De a városok — éppen a vasútnak is köszönhető növekedésük során egy idő után tovább terjeszked­tek, igy ma számos pályaudvar a belterületeken, a régi városmag peremén helyezkedik el, és jelentős szerepet tölt be a városkép alakításában. A nagyobb városokba befutó vonalak számára a vasúttársaságok általában külön-külön pályaudvaro­kat építettek. Ezek felvételi épületei többnyire impo­záns megjelenésüek, amelyek a „városkapu" szerepét is betöltik: az utas itt nyeri első benyomásait a város­ról, ahová megérkezett. A felvételi épületek tervezése és építése új, sajátos műfajt teremtett az építészetben. Ezeken az alkotásokon — földrajzilag és időben igen változatos módon - szinte minden stílusirányzat és a helyi tradíciók jegyei is megtalálhatók, amelyek a múlt század közepe óta az építészetben szerepet kap­tak. Ezért és a vasútüzemi funkciók minőségi és mennyiségi eltérései folytán a világ vasutainak állo­másai, illetve ezek felvételi épületei — noha alapvető feladataik hasonlóak alig áttekinthető formagaz­dagságot mutatnak (11.16. ábra, 114—118. kép). Érdemes külön szólni a kisebb városi középállomá­sokról is, amelyek természetesen nagyobb számban épültek. Ezek felvételi épületei főleg kezdetben-­­általában szerények voltak, távolabb a település köz­pontjától; velük szemben városképi igény sem merült fel. Később azonban, a város fejlődése során, amikor a település széle elérte a vasútvonalat, s a forgalom is növekedett, nagyobb, tetszetősebb épületekkel váltot­ták fel őket. 218

Next

/
Oldalképek
Tartalom