Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 11. A korszerű pálya és állomásai
11.8. ábra. Néhány jellegzetes kitérőfajta E sínleerősítések és a hozzájuk hasonló megoldások a legutóbbi évtizedekben fejlődtek ki és terjedtek el. A vasút szigorúan kötöttpályás közlekedési rendszer; ahhoz tehát, hogy a jármüvek az egyik vágányról a másikra átjuthassanak, sajátos felépítményi szerkezetekre, kitérőkre van szükség (11.8. ábra). Több kitérő beépítésével az állomások (ipartelepek) vágányait össze lehet kapcsolni (vágánykapcsolások), s így az üzemi követelményeknek megfelelő vágányhálózat alakítható ki. A kitérőkkel szemben a vágányátszelés olyan szerkezet. amely irányeltérítésre nem szolgál, csak két, egymást metsző vágány azonos szintben való kereszteződését teszi lehetővé. A kitérők szerkezete a váltóból, a keresztezésből és egy közbenső részből áll. A vasút története során beigazolódott. hogy a kitérők, a váltók az üzem biztonsága szempontjából a felépítmény kiemelkedő fontosságú részei, fejlesztésükre geometriai és szerkezeti vonatkozásban egyaránt nagy gondot fordítottak. A váltóban a szilárdan lekötött két tősínen belül állítható át a két csúcssín, amelyeket rúd fog össze. fK forgócsapos váltónál a rövidebb csúcssínek elforgással mozognak, míg a rugalmas váltók hosszabb csúcssínjeinek végei szorosan lekötöttek, és az egyik irányból a másikba a sínanyag rugalmassága folytán állíthatók át. A váltó átállítására váltóállító készülék (11.9. ábra) szolgál, amelynek kivilágítható jelzési képe tájékoztat a váltó állásáról. A váltó többféle veszély forrása lehet. Téves állítását — amiről az előzőekben volt szó — a különböző 11.9. ábra. Váltóállító készülék 11.10. ábra. A kampózár és működése