Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 10. Villamos, dízel- és gázturbinás vontatás
107. kép. Ganz—MÁVAG villamos motorvonat Wellingtonban (Új-Zéland) levegőt állítottak elő. Ez gyorsította fel a mozdonyt mindaddig, amíg a fő dízelmotor a kellő fordulatszámot elérte. Előfordult, hogy ez egyáltalán nem sikerült, s ilyenkor külön tolómozdonyt kellett igénybe venni. Próbálkoztak a gőzgép előnyeinek és a dízelmotor hátrányainak kiküszöbölésére vegyes üzemü megoldással is. Olaszországban például az Ansaldo mozdonygyár két, egymástól függetlenül működő hajtóművet épített a mozdonyba: egy gőzgépet közvetlen hajtással és egy dízelmotor által sürített levegőt előállító hajtógépet az indításhoz. Utóbbit nagy terhelések, hegymenetek esetén is be lehetett kapcsolni, hogy többletvonóerőt szolgáltasson. Ilyen körülmények mellett persze a vasutak nem nagyon érdeklődtek a korai dízelmozdonyok iránt. Úgy tűnt, hogy megfelelő teljesítményű vasúti dízelmozdonyt nem is lehet építeni. A helyzet a 20-as években és a 30-as évek elején változott meg. Azokban az országokban, ahol nagy távolságokat kellett vasúttal legyőzni, de a forgalom nem volt elég sűrű ahhoz, hogy a villamosításra gondolhassanak, a dízelesítés ígérte a nehéz gőzvontatás felváltását. A fiatal Szovjetunióban már 1924-ben próbaüzembe állították az első, Németországból rendelt dízelmozdonyt, EEE tengelyelrendezéssel, dízel —villamos hajtással. Nagyobb dízel —villamos mozdonyokat — személy- és tehervonatok továbbítására — a 30-as évek végén az Egyesült Államokban kezdtek gyártani. De Afrika és Ázsia országaiban is, ahol hosszú, sivatagos, vízszegény vidékeken át vezető vonalakat kellett üzemeltetni, kezdtek érdeklődni az új vontatási eszközök iránt. A dízelmozdonyok építése főleg a második világháború után vett nagy lendületet. A legutóbbi évtizedekben a kis teljesítményű, tolatószolgálatra készült gépektől a fővonali szolgálatot ellátó, nagy teljesítményű gépekig a dízelmozdonyok széles skáláját fejlesztették ki, megoldva az erőátviteli rendszer problémáját. A kisebb dízeljárműveket főleg mechanikus erőátvitellel építik. Ezek a motor teljesítményét szilárd alkatrészekkel, mechanikai úton viszik át a jármű hajtott tengelyére. E rendszer átviteli hatásfoka igen jó, de csak kisebb teljesítményeknél felel meg. Leginkább a dízel villamos mozdonyok terjedtek el. Ezekben a nyersolajjal működő dízelmotor főgenerátort forgat, amely a mechanikai energiát villamos energiává alakítja át. E villamos energiával a vontatási igényeknek megfelelően, szabályozhatóan táplálják a vontatómotorokat, amelyek a jármű tengelyeit hajtják. A fejlődés során először az egyenáramú erőátvitel alakult ki, egyenáramú főgenerátorral és vontatómotorokkal. Újabban kifejlesztették a váltakozó áramú—egyenirányítós és a tisztán váltakozó áramú villamos erőátvitelt is. A dízel villamos mozdony tehát úgy működik, mint egy mozgó áramfejlesztő telep (10.16 ábra). E mozdonyokban ily módon kétszeri energiaátalakí-205
