Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

II. Gazdasági élet

tokraták vállalkozásai voltak. Kevés része volt bennük a hazai polgári tökének. A manufaktú­rák engedélyezésének legfőbb ellenzői a céhek voltak. A királynő férje is alapított a XVII. század ötvenes éveiben Sasváron karton- és Holicson majolika gyárat. Az erdélyi szász váro­sok régi iparága a posztógyártás nem jut túl a kisüzemen. Részletmunkák hiányában a XIX. század vá­rosi iparának ismertetését mellőznünk kell. Helyette Varga János, Szabad György és Hanák Péter nyomán (Magyar Történet) be kell érnünk az országos fejlődés néhány vonásának felsoro­lásával. A XIX. század elején, a napóleoni háborúk után a külföldi verseny miatt az osztrák iparnak szüksége volt a magyarországi piacokra. Ennek következtében Bécs továbbra is hátrá­nyos vámpolitikát folytatott. Gátolta a külföldi szakmunkások bevándorlását. A drágán ter­melő kézművesipar válságba jutott. A kisiparos­ság elszegényedett. A gyárak versenye is hoz­zájárult a kézműipar hanyatlásához. A tőkés üzemeket is visszavetette az osztrák ipar fölé­nye. Számos, főleg textilmanufaktúra elsorvadt. Csak a harmincas években következett be bizonyos fellendülés a könnyűiparban. Ausztriá­nak a termelőeszközök gyártásához több nyers­vasra és félgyártmányra volt szüksége. A vas­iparban új vállalatok létesültek, a meglevők pe­dig számottevő technikai fejlődésen mentek át. A negyvenes években folytatódott az egyes iparágakban a gépesítés. A majorságok emel­kedő szükséglete és a kezdődő vasútépítés a 52 24. Arany- és ezüsttermelés a XIV. században

Next

/
Oldalképek
Tartalom