Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

Irodalmi tájékoztató

IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ Városaink múltjának feldolgozása terén né­hány figyelemreméltó kezdeményezést leszá­mítva, még sok a tennivaló. Várostörténeti iro­dalmunk áttekintéséből megállapíthatjuk, hogy a különböző időben és különböző színvonalon készült részlettanulmányok és monográfiák jobbára a lokálpatriotizmus termékei. A tudo­mányos módszerek alkalmazása helyett a lelke­sedés fűtötte szerzőiket, akik sokszor életük munkáját szentelték szűkebb hazájuk történeti emlékeinek összegyűjtésére és feldolgozására. Várostörténetünk művelői között egyaránt vol­tak szakképzett tudósok és lelkes dilettánsok: hivatásos történetírók, papok, tanítók, orvo­sok, mérnökök, gyógyszerészek és „magánzók” is, akik különböző színvonalú művekkel gazda­gították helytörténeti irodalmunkat. Gyakori eset volt, hogy a hosszú évek kutatómunkáját megkívánó megbízatás helyett egy-egy időszerű évforduló, centenárium és különösen az ezeré­ves évforduló (millenium) megünneplésének al­kalma biztosított anyagi alapokat várostörténeti művek kiadására. Erősebb lendületet a millenium idején vett a várostörténetírás, amikor hazánk városai és községei egymással versenyre kelve igyekeztek beszámolni múltjukról. Ezek a városmonográ­fiák különböző színvonalat képviselnek, de bi­zonyos értéke, legalábbis az anyaggyűjtést ille­tőleg mindegyiknek van, amint azt az össze­fogó munka alkalmával tapasztalni lehet. A mil­leniumi lendület azonban, várostörténetírásunk nem kis kárára, a századforduló után alábbha­gyott. Hivatásos történetírók egyre ritkábban fordultak a vidék felé, s így az urbanisztikai ku­tatás mindinkább a helyi érdeklődők passziója lett. Ily módon kialakult bizonyos területi mun­kamegosztás a központi irányítás nélkül dolgo­zók között, de megtörtént, hogy egyes helye­ken a kutatás éveken át szünetelt. így lettek egyes centrumokban önképzés útján városmo­­nografusokká nem hivatásos történetírók is. E kutatók munkássága egy sajátos műfajt teremtett a szépirodalom és a történetírás kö­zött: a városmonográfiát, amely lassanként sza­kítva a tudományos igényekkel, mindinkább a helyi közönség érdeklődéséhez alkalmazkodott és annak kedvelt olvasmánya lett. Városmono­­grafusainknak önfeláldozó munkájukban, amint azt számos postumus munka is hirdeti, sok ne­hézséggel kellett megküzdeni. Néha évtizede­ken át csak íróasztaluk számára dolgoztak. Egyesek művéből csak részletek jelentek meg. Számos kéziratuk ma is a múzeumokban és könyvtárakban hever. Előfordult, hogy ma a szerző hozott áldozatot munkája kiadásáért, mert jubileumi alkalmakon kívül, ritkán vállal­kozott hatóság vagy testület könyvkiadásra. Az akkori publikálási lehetőségek: a vidéki törté­nelmi és régészeti társulatok évkönyvei, közép­iskolai értesítők, megyei és városi kiadványso­rozatok vagy más sajtóorgánumok csak kis mér- 289 19 Dr. Eperjessy: Városaink múltja

Next

/
Oldalképek
Tartalom