Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

Irodalmi tájékoztató

IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

Városaink múltjának feldolgozása terén néhány figyelemreméltó kezdeményezést leszámítva, még sok a tennivaló. Várostörténeti irodalmunk áttekintéséből megállapíthatjuk, hogy a különböző időben és különböző színvonalon készült részlettanulmányok és monográfiák jobbára a lokálpatriotizmus termékei. A tudományos módszerek alkalmazása helyett a lelkesedés fűtötte szerzőiket, akik sokszor életük munkáját szentelték szűkebb hazájuk történeti emlékeinek összegyűjtésére és feldolgozására. Várostörténetünk művelői között egyaránt voltak szakképzett tudósok és lelkes dilettánsok: hivatásos történetírók, papok, tanítók, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek és „magánzók” is, akik különböző színvonalú művekkel gazdagították helytörténeti irodalmunkat. Gyakori eset volt, hogy a hosszú évek kutatómunkáját megkívánó megbízatás helyett egy-egy időszerű évforduló, centenárium és különösen az ezeréves évforduló (millenium) megünneplésének alkalma biztosított anyagi alapokat várostörténeti művek kiadására.

Erősebb lendületet a millenium idején vett a várostörténetírás, amikor hazánk városai és községei egymással versenyre kelve igyekeztek beszámolni múltjukról. Ezek a városmonográfiák különböző színvonalat képviselnek, de bizonyos értéke, legalábbis az anyaggyűjtést illetőleg mindegyiknek van, amint azt az összefogó munka alkalmával tapasztalni lehet. A milleniumi lendület azonban, várostörténetírásunk nem kis kárára, a századforduló után alábbhagyott. Hivatásos történetírók egyre ritkábban fordultak a vidék felé, s így az urbanisztikai kutatás mindinkább a helyi érdeklődők passziója lett. Ily módon kialakult bizonyos területi munkamegosztás a központi irányítás nélkül dolgozók között, de megtörtént, hogy egyes helyeken a kutatás éveken át szünetelt. így lettek egyes centrumokban önképzés útján városmonografusokká nem hivatásos történetírók is.

E kutatók munkássága egy sajátos műfajt teremtett a szépirodalom és a történetírás között: a városmonográfiát, amely lassanként szakítva a tudományos igényekkel, mindinkább a helyi közönség érdeklődéséhez alkalmazkodott és annak kedvelt olvasmánya lett. Városmonografusainknak önfeláldozó munkájukban, amint azt számos postumus munka is hirdeti, sok nehézséggel kellett megküzdeni. Néha évtizedeken át csak íróasztaluk számára dolgoztak.

Egyesek művéből csak részletek jelentek meg.

Számos kéziratuk ma is a múzeumokban és könyvtárakban hever. Előfordult, hogy ma a szerző hozott áldozatot munkája kiadásáért, mert jubileumi alkalmakon kívül, ritkán vállalkozott hatóság vagy testület könyvkiadásra. Az akkori publikálási lehetőségek: a vidéki történelmi és régészeti társulatok évkönyvei, középiskolai értesítők, megyei és városi kiadványsorozatok vagy más sajtóorgánumok csak kis mér- 289

19 Dr. Eperjessy: Városaink múltja