Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

66. Tapolca

Az Árpád-korba visszanyúló múlttal bíró püspöki mezőváros. Földesura a veszprémi püspök volt. 1966 óta járási jogú város. Területe 7338 kát. hold. Népessége (1967-ben) 10 000 fő. Borforgalmi és kőbányászati központ. Nevezetessége gyógyító hatású tavasbarlangja, amelynek lejárata a folyosóra és több kisebb-nagyobb terembe vezet. Bemélyedései mutatják, hogy nem a víz mechanikai munkája, hanem oldó hatása hozta létre. Sok egymásba visszatérő kanyargós járata valóságos labirintust alkot. Levegőjét gyógyító hatásúnak tartják szamárköhögés és asztmás betegségek ellen.

Kórházi, betegforgalmi ellátottsága 23 394. Gimnáziuma, tanácsi művelődési könyvtára van. A város szülötte Bacsányi János, a felvilágosodás korának költője. 1954-ben megnyílt múzeumának Bacsányi szobájában a költő életére vonatkozó emlékanyagot őrzik. Egyéb funkcionális ellátókörzeti anyag nem áll rendelkezésünkre.

Irodalom: Nagy J.: Tapolca településföldrajza. (Pécs, 1939.)

Lipták Gábor: Tapolca. (Bp., 1967.)

278