Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
Jó. Szarvas E csak most városi rangra emelkedett Körösparti mezőváros ma is lángeszű papjának, Tessedik Sámuelnek lenyűgöző hatása alatt áll. Rangemelkedése előtt is gazdasági és kulturális tradícióinál fogva messze kiemelkedett az egyszerű mezővárosok közül. A korai Árpád-korban meglevő kistelepülés először a tatárjárásnak esett áldozatul. A település folytonossága azonban, mint az Alföld nagy részén, csak hosszabb-rövidebb időre, egyegy pusztulás után szakadt meg. A török alatt, mint körösi átkelőhely, stratégiai fontossággal bírt, ezért 1566 körül árokkal és fallal megerősített várat emeltek a törökök az akkor meglevő Szarvashalom közelében. A 15 éves háború alatt a vár elpusztult és csak 1650 körül épült fel újból. Ekkor a török hidat is épített a Körösön. Az újból benépesült város a felszabadító hadjárat során elpusztult. 1722-ben, mint teljesen új község alakult meg. Új földesurai, a Harrukkernek alatt iparilag is kezd kibontakozni. Az 1770-es években már 4 ezer lakosa van. Tessedik Sámuel tevékenységével megkezdődik a szarvasi puszta betelepítése; fásítás, gazdasági kert, gyümölcsfaiskola, selyemhernyótenyésztés stb. 1845-ben örökváltsági szerződéssel a város megváltja magát földesurától. A reformkorban és a XIX. század 80-as, 90-es éveiben öntudatosodó népének elégedetlensége osztályharcban jelentkezik. 1845—47-ben a házatlan zsellérek, a század vége felé pedig agrárszocialista mozgalmak, munkásmozgalmak és aratósztrájkok színhelye. Felsőfokú mezőgazdasági technikuma, Felsőfokú Óvónőképzője, a Vajda Péter Gimnázium és múzeuma, a művelődésének irányító szervei. Nevezetessége az arboretum, állami botanikus kert, amelyet a Körös szabályozása után kezdtek telepíteni oly módon, hogy a fák legnagyobb részét a helyszínen ültették át. 1968 óta járási jogú város. Területe 28 089 kát. hold. Lakossága (1967) 19 000 fő. Irodalom: Mendöl Tibor: Szarvas földrajza. (Debrecen, 1928.) Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. (Szarvas, 1922.) Maday Pál: Szarvas. (Békéscsaba, 1960.) 264
