Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

57. Százhalombatta

A közelmúltban járási jogú városi rangra emelkedett települések egyike. Tipikus példája, hogyan indíthat el a városias fejlődés útján egy községet a nagyszabású ipari beruházás. Ez megy végbe szemünk előtt Százhalombattán a Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat révén.

A Hőerőmű 615 megawatt kapacitással dolgozik, és a villamosenergián kívül nagy menynyiségi hőt is szolgáltat az olajfinomító részére. A Kőolajfinomító hazánk és Közép-Európa egyik legnagyobb desztilláló üzeme. A „Barátság” olajvezetéken érkező szovjet kőolaj feldolgozására készült. 1968 óta az Algyő környékén nyert olajat is itt dolgozzák fel.

A város területe 1945-ben 3187 kát. hold volt. Jelenleg 4422 kh. Ercsi határából 1963-ban

1234 kh-at csatoltak hozzá. 1960-ig alig kétezer főt kitevő lakossága 1965-re ötezer fölé emelkedett. 1968-ban már nyolcezret is elérte.

Ipari fejlődésével párhuzamosan halad városképi és kulturális kibontakozása. Erre mutat a közel 800 központi fűtéses, 2...4 szobás lakás a hozzá tartozó üzletekkel, szolgáltató házzal és vendéglátó egységekkel. Következő ötéves tervében járulékos beruházásként szerepel: tanácsháza, irodaház, újabb 12 termes iskola, óvoda, művelődési ház, 1014 lakás stb.

Irodalom: Fodor Dezső—Gerencsér József: A budai járás 25 éve, 1945—1970. (Budapest, 1970.)

265