Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

evangélikus líceumot (a mai Berzsenyi gimnázium). Nyolc középiskolája közül négy a technikum (erdészeti, gépipari, 2 közgazdasági). 1769 óta van állandó színházépülete. A mai Petőfi Színház épületét 1909-ben korszerűsítették. Az 1867-ben alakult Soproni Természeti és Művészeti Egylet érdemes munkát végzett a tárgyi emlékek felkutatásában. A Liszt Ferenc Múzeum egyike a leggazdagabb vidéki múzeumoknak. Említést érdemel még a Központi Bányászati Múzeum. Muzeális értékeket őrző épületei közül említést érdemel a Stornó-ház. Gazdag várostörténeti anyaggal rendelkezik a Soproni Levéltár. Táji jellegű értékes folyóirata a Soproni Szemle. Fejlett egészségügyi kultúrája van. Kórháza és a Rendelőintézet ellátó körzetébe 76 000 főnyi népesség tartozik. Országos jelentőségű a Lővérekben épült Állami Szanatórium és a a Gyermek Szívszanatórium.

A mai belváros az 1676. évi tűzvész után barokk külsőt öltött. Árkádos és néhol szűk

utcáiban, valamint a zeg zugos átjáróházak mentén szinte minden épület műemlék. Nagy gondot fordít a műemlékvédelemre, ill. helyreállításra. Sopron műemlékeit, városképét, közművesítettségét figyelembe véve, a legvárosiasabb városunknak tekinthető. A belváros épületei általában többszintesek. Az emeletes házak aránya az országban itt a legnagyobb (22,4%). Változatossá teszik a városképet a belvároshoz csatlakozó városrészek és az ezeket határoló zöldövezetek. A Lővérek területe sajátos levegőjű kiránduló-, fürdő- és gyógyhely jellegű vidék. Sopron tájszervező szerepe a megyei területrendezés után csökkent. Átlagos ellátókörzeti népessége 76 000 fő.

Irodalom: Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története 7. k. (Uo. 1921—1924.)

Becht Dezső—Csatkai Endre: Sopron. (Uo.

1969.)

263