Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
55. Sopron Egyetlen városunk sem őrzi annyira múltjában, és sugározza jelenében a történelmi idők leheletét, mint a Lővérek aljában elterülő Sopron. Élő múzeumban érzi magát az ember, ha utcáit, tereit járja. Házai, kapualjai, boltívei, templomai, szobrai mindmegannyi műemlék. Kövei a kelta-római időkbe visszanyúló kétévezredes múltra tekintenek vissza. A honfoglalás idején Bulcsú és Lél törzsei szállották meg a környéket. A városfejlődés minden adottságával rendelkezik. Itt találkozott össze az észak-déli transzkontinentális útvonal a bizánci kereskedelmet közvetítő úttal. A XIII. század végén városi rangra emelkedett. Gyakran vált harcok színhelyévé, de a tatár és a török dúlás nem jutott el ide. Elemi csapások is érték. A XVII. században tűzvész pusztította. Országgyűlések és koronázások színhelye. Kulturális életének fénykora a XIX. századra esik. 1950-ig Sopron vármegye székhelye volt. Ma járási jogú város Győr-Sopron megyében, a soproni járás székhelye. Területe jelenleg 23 289 kát. hold, amelynek több mint fele erdő és földadó alá nem eső terület. Lakossága 1967 elején 45 000 volt. A népesség 5%-a él a külterületeken. Közlekedése mind a főváros, mind a vidék felé jó. Az Ausztria felé irányuló forgalomnak is egyik központja. Iparának a középkori céhes iparba visszanyúló hagyományai vannak. A kiegyezés után kézműiparát háttérbe szorította a gyáripar. A felszabadulás után meglevő ipari üzemeit korszerűsítette. Az ipar és építőipar, elsősorban a könnyűipar, a lakosság felének ad megélhetést. Sopron, Szeged és Győr után az ország legjelentősebb könnyűipari városa. Legtöbb dolgozót a textilipar foglalkoztat, éspedig a Soproni Pamutipar, továbbá a Soproni Posztó és Szőnyeggyár. A szántóföldi termelés a város határának mindössze egynegyed részére korlátozódik. Mezőgazdaságilag inkább mint borvidéki központ és erdőgazdasági centrum jelentős. A határ 42%-át erdő borítja. A szőlő 5,5% és árugyümölcsös 4,2%. A Fertő-tó partszegélyein kiterjedt nádgazdálkodás folyik. Sopron borai, különösen a soproni kékfrankos, messzi földön ismertek. A városnak a múltban fejlett kereskedelme volt. Határmenti fekvése miatt azonban ma a nagykereskedelmi áruellátásban nem játszik szerepet. Hetipiacain főleg gyümölcs- és zöldségféle kerül felhozatalra. Évszázados hagyományokkal bíró, magas kultúrájú város. Erdészeti és Faipari Egyeteme van, továbbá Felsőfokú Óvónőképző intézete. 1557-ben alapították első középiskoláját az
