Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

54. Siófok

1968 óta járási jogú város. A Balaton legnagyobb fürdő- és üdülőtelepe. Területe 9522 kát. hold. Népessége (1967) 15 000. A vasútvona ketté osztja. A tó felőli oldal a fürdőtelep, túloldalt a régi község. A római korban hadi út vezetett át rajta. A csatornát a rómaiak ásták. Ezzel szabályozták a víz szintjét. A medret később is időnként ki kellett tisztítani. Mai korszerű alakját, a zsilipes megoldást, a felszabadulás után kapta. Földesura a veszprémi káptalan volt.

1919-ben a Tanácsköztársaság leverése után itt garázdálkodtak a hírhedt tiszti különítmények. A felszabadulás után közigazgatásilag hozzácsatolták Balatonújhelyt és Balatonszéplakot. 1955-ben közel 60 szakszervezeti és vállalati üdülője volt. A Sió torkolatánál messze benyúlik a tóba a kikötője, ahonnan sűrűn indulnak az átkelő és kirándulóhajók Almádi, Füred, Tihany, Lel le és a többi fürdőhely felé. Szabadtéri színpada, több szórakozóhelye, étterme, szállója és penziója van.

Irodalom: Prempsz K.: Siófok. (Bp., 1894.)

Dornyai Béla: Siófok. (Uo. 1957.1

261